KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Diszkópatkányok

Halász Tamás

 

Amikor az ember néha álomba ringatja magát, hogy a Lajtán túl biztosan nincs tortatalp, kopaszra nyírt fej, fekete garbón kívül hordott ujjnyivastag aranylánc, mert mindez csak Északbalkániában honos, olyankor aztán nagyot tud nézni, ha meggyőződik az ellenkezőjéről. A Diszkópatkányok című bizarr, tanulságos és szórakoztató filmalkotás főszereplői mintha valami siófoki luxusdiszkó előtt pattantak volna ki a dzsipjükből.

A (jemeni származású, bár ez a filmben tökmindegy) Butabi família az ezredvég kiemelkedő kisközössége: anyunak éppen új állat vésett a plasztikai sebész a tavaly elkészült járomcsontjához, apuci, a megroggyant dzsigoló a szomszéd csillárkereskedővel művirágüzlete felfejlesztésén bajmódik, két aranyifjú fiúgyermekük pedig el akarja veszteni végre elhúzódó szüzességét, valamint be akar jutni a járási luxusbárba. A Dumb és Dumber nyomvonalán induló film társadalomszatíra, nyári közönségvígjáték és ezredvégi melankólia sajátos és figyelemre méltó elegye. Ha úgy nézzük, bazári vacak, ha úgy nézzük (úgy nézzük!) lesújtó és vitriolos Grease-remix az ezredvégről.

Hőseink, az egymásra egyetlen momentumban sem emlékeztető testvérpár, a hatalmas, tohonya Steve és az izgága, pöttöm Doug, a sztárok által látogatott Rocksburg nevű discóba vágyódnak: a hely (hány ilyet látunk otthon) a műanyag azték sztélékből, fröccsöntött cowboyokból, tükörlabirintusból összerámolt szórakoztatóipari szentély fura fordulat nyomán nyílik meg előttük. Asszonykulisszák, dúsgazdag suttyók, esküvő előtt mobiltelefonon bérmálási tarifát egyeztető papok, menedzserek által egy maxi erejéig összerántott popcsapatok dalait kultuszzeneként imádó balekok, levegőbe (-ből) épített vagyonok története ez. Ha szülővárosunkban a pirosnál átnézünk a szomszédos dzsipbe, ahol alpakkazakós piti maffiózók ülnek és kakaón hallgatják a „baby don't hurt me”-t, jusson eszünkbe ez a rövid kis vígjáték: egy pillanatra jó kedvünk lesz megint, és azt hisszük, hogy értjük a korfílinget. Pedig dehogy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4607


előző 1 következőúj komment

Vitoo#1 dátum: 2007-04-20 14:13Válasz
Egy kis helyesbítés.. Nem Rocksburg, hanem Roxbury
A szereplőkről is érdemes lett volna valamit említeni.. Pl Will Ferrel az egyik legnépszerűbb komikussá nőtte ki magát..