KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gattaca

Vidovszky György

 

A cím egy jövőbeli, tökéletesen szervezett város nevét jelöli. Gattaca lakói két részre oszthatók: a természetes szerelemben fogantakra és a génsebészeti úton előállítottakra. Látszólag semmi sem különbözteti meg őket, mégis a két kaszt közötti átjárás lehetetlen. A film főhőse, Vincent - bátyjával ellentétben - hagyományos módon fogant. Élete apróbb-nagyobb betegségek, fogyatékosságok, gyengeségek sora, mint minden emberé. Bátyja - hála a tudománynak - mindezektől mentes, fizikailag megbízható egyed. Származása miatt Vincent takarító lehet, bátyja - ha akar - űrhajós. A film nem hagyományos sci-fi: nincsenek benne hatalmas űrhajók, földönkívüli szörnyek, akciódús, mesebelien látványos jelenetek. A film alkotói könnyen átélhető, szép filmjükben csak továbbgondolták azt, ami ma már létezik: mi lesz akkor, ha a művi megtermékenyítés várható hasznossága emberi akadályokba ütközik? Vagyis a film által felvetett kérdés, konfliktus nem a jövő, hanem a jelen terméke. Kubrick Űrodüsszeiája sem azt prognosztizálta, hogy három év múlva mivel fogunk foglalkozni, hanem a 60-as évek utópiaképét festette le. A film főhősének, Vincentnek sikerül becsapnia a személyi azonosságát állandóan tesztelő gépeket, néha még a véletlennek nevezett dramaturgia is a segítségére siet, s már csak egy hajszál választja el attól, hogy „tökéletes” egyedként valóra váltsa álmát, és űrhajós legyen, amikor egy váratlan esemény - a szerelem - újra próbára teszi őt, az embert. Bár tudatosan küzdő, mégis sodródó hős, bár a sebezhetetlenség álarcát ölti magára, bármelyik pillanatban elbukhat. Győzelme nem oldja fel Gattaca kettőségét, s nem bizonyít be az emberiségnek semmit, amit ne harsognának riogató újságcikkek unos-untalan. Heroizmusa ennél önzőbb, kisebb léptékű, mégis fontosabb. Nem a világot, hanem a saját sorsát akarja megváltoztatni...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3942