KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Maloin

Tarr Béla

Tarr Béla Georges Simenon regényéről.

 

Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért szerettem meg és választottam ki ezt a történetet, azt hiszem az a legegyenesebb válasz, hogy azért, mert a mindenség és a hétköznapiság egyszerre jelenik meg benne.

Egyidejűleg kozmikus és kisrealista, egyszerre isteni és emberi, számomra benne foglaltatik a természet és az ember totalitása ugyanúgy, mint mindezek kisszerűsége is. Nagyon megszerettem Maloint.

Maloint, aki egyszerűen és mindenfajta perspektíva nélkül él a végtelen tenger mellett, aki szinte észre sem veszi a világot maga körül, már beletörődött a lassú és folyamatos leszakadásba, az egyre teljesebbé váló elmagányosodásba. Kapcsolatai mindinkább leszűkülnek, automatizálódnak, talán a legtöbb köze ahhoz a sirályhoz marad, akit mindennap megetet és így magához szelídít.

Amikor Maloin szemtanújává válik egy gyilkosságnak, megváltozik az élete. Szembe kell néznie olyan morális kérdésekkel, hogy mi a bűn, mi a bűnhődés, hol húzódik a határ az ártatlanság és a bűnrészesség között, és ez a kétkedési folyamat elvezeti őt ahhoz az ontológiai kérdéshez, hogy mi a létezés értelme, illetve értéke. Nevezetesen, hogy van-e értelem és érték?

Maloin kiállja a legnagyobb próbát is, a legsúlyosabb bűn elkövetése után, még ha el is veszítette az együgyűek ártatlanságát, megőrzi a becsületességét.

Megöregedve, kopaszon és ráncosan végre felnőtté válik.

De ez a felnőttség és bölcsesség már túl sok az életben maradáshoz.

Nehezen megszerzett emberi méltóságát csak egy méltóságteljes öngyilkossággal őrizheti meg.

Utolsó evezőcsapásai az örökkönvaló végtelen tenger ölébe vezetik vissza.

Maloin története mindannyiunkké, személy szerint különösen az enyém, meghitt és intim, barátságtalan és zord, mint az a táj, amiben mindez játszódik.

A film hangvétele tehát személyes lesz, minden kockájából áradni fog az a szemlélet, ahogyan én a világot látom, stílusában pedig puritán egyszerűséggel törekszem arra, hogy a maloini proletárvilág komplexitását minél hitelesebben és szeretetteljesebben életre kelthessem.

Úgy gondolom, hogyha ezt sikerül megvalósítanom, akkor maradéktalanul elégedett lehetek.

Tarr Béla

1998. karácsonyán


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2300