KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Frantz

Varró Attila

Frantz – francia-német, 2016. Rendezte és írta: Francois Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi. Szereplők: Paula Beer (Anna), Pierre Niney (Adrien), Ernst Stötzer (Hoffmeister), Marie Gruber (Magda). Gyártó: Mandarin Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 113 perc.

 

Míg Fassbinder példáját követve az amerikai queer cinema élvonalában Todd Haynes hajtott végre egyfajta szerzői fazonváltást álomgyári melodrámák remake-jeivel (Távol a mennyországtól, Mildred Pierce), a francia térfélen Francois Ozon szánta el hasonló lépésre magát: a 8 nő Minnelli-stílusjátéka és az Angel kissé Cukor-mázas regényadaptációja után immár egy konkrét hollywoodi opusz, a pazar Ernst Lubitsch-életmű mélypontjának tekinthető Broken Lullaby (1932) szolgál friss műve kiindulópontjául.

A Raphaelson-Lubitsch álompáros együttműködését indító bombasztikus pacifista melodrámát azonban Ozon nem csupán átírja, de át is tükrözi személyes feldolgozásában. Egy igen elegáns és termékeny forgatókönyvírói ötlettel előbb elmeséli az eredeti sztorit (egy első világháborús francia veterán a fegyverszünet után felkeresi egy elesett német katona gyászoló szüleit, akihez rejtélyes és meglehetősen személyes kötődés fűzi), majd főhőst vált és a megözvegyült mátka látogatásával a párizsi ifjú családjánál a központi motívumok variációján keresztül ismét felmondja, egyúttal átértelmezi az alaptörténetet. A beszédes című Frantz így nem csupán a francia/német háborús tragédia és következményei közé helyez egyenlőségjelet (lásd a Kabaréból ismert sörkerti induló-jelenet Marseilles-verzióját), de Lubitsch programfilmjét egy bonyolult érzelmi kapcsolat árnyalt és szívszorító krónikájává varázsolja – sőt egy bravúros ellipszis segítségével még diszkrét queer-olvasattal is felruházza. Miközben Ozon kontrasztos fekete-fehér képsorain francia és fritz, férfi és nő, bűnös és áldozat olvad egyetlen komplex Tao-emblémába, időnként kiszínesedő jeleneteiben a fikciók és fantázia édenkertje éppen a szomorú valóság művészi átformálását, gazdagítását kínálja gyógyírként a veszteség és vágy monokróm kínjaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13194