KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

A kortárs filmművészet panorámája

Berkes Ildikó

 

Az elmúlt évben jelent meg Münchenben Ulrich Gregornak A film története 1960-tól című átfogó munkája. „Ez a könyv az 1962-ben megjelent A film világtörténete folytatásának igényéből született meg, amelyet a szerző Enno Patalasszal közösen írt. Új szempontot kellett találni a hatvanas évek filmművészetének bemutatásához... Ez csak egy újonnan megírandó könyvben sikerülhetett, amely körülbelül 1960-nal kezdődik” – írja új könyve előszavában a szerző.

Ennek a filmtörténetnek a folytatása úttörő mű már pusztán azért is, mert pótolni próbálja azt a hiányt, amelyet a szerzői film divatjával gomba módra elszaporodott rendezői monográfiák és a divatos iskolákat ismertető könyvek csak még égetőbbé tettek: a filmtörténeti összefüggések kiemelését. A hagyományosan megkövetelt „történelmi távlat” hiányát pedig azzal egyensúlyozza ki a szerző, hogy – mint előző könyve bevezetőjében írta –: „minél jobban közeledünk időben a jelenhez, annál pontosabbá kell1, hogy váljék az ismertetés.” Ezzel magyarázható, hogy ennek az utolsó két évtizednek a története terjedelmében meghaladja az előző hat évtizedét – ami történeti jelentőségüket tekintve aligha lenne igazságos arány.

A szerző nem önkényesen választotta mérföldkőül az 1960-as esztendőt: az ötvenes évek általános filmművészeti stagnálását elmosták az „új hullámok”, bármily heterogének vagy kérészéletűek lett légyenek is több mint egy évtized távlatából; majd ismét megváltozott az egyetemes filmművészet képe az 1968 után divatba jött politikai filmekkel és az alternatív vagy független filmgyártás változatos formáinak elterjedésével. A film története 1960-tól legnagyobb erénye az, hogy a megváltozott helyzet parancsára a lehetőségekhez képest elmélyülten foglalkozik ezekkel az eddig elhanyagolt filmformákkal is, (sajnos, az animáció még mindig kimarad), s hogy nem korlátozódik a filmművészet „anyaországaira”, hanem felöleli a harmadik világ és olyan európai kis országok filmgyártását is, amelyekről eddig szinte semmit nem tudtunk. Gregor megőrzi az előző kötet területi felosztását s az egyes fejezetek hossza arányaiban elég pontosan érzékelteti az egyes országok filmművészeteinek jelentőségét. Franciaország, Olaszország, az NSZK és az Egyesült Államok filmművészeteinek körülbelül 50–50 oldalas külön fejezetet szentel. Három, egyenként 80–80 oldalas összefoglaló fejezetben átfogóan tárgyalja Nyugat-Európa többi országának, a kelet-európai országoknak, illetve a harmadik világ (Latin-Amerika, Afrika, Ázsia, Ausztrália) országainak filmgyártását. Ezeken belül Angliára, Svédországra, Lengyelországra és a Szovjetunióra 20– 20 oldal jut, Brazíliára 17, Csehszlovákiára és Magyarországra 15– 15 oldal. A magyar filmművészetnél kisebb terjedelemben foglalkozik Japán, Jugoszlávia, az NDK, India, Svájc, Spanyolország, Görögország filmművészetével, összefoglalóan mutatja be a szerző Fekete-Afrika, az arab országok, Honkong, Tajvan és a többi ázsiai ország (Pakisztán, Sri Lanka, Malaysia, Indonézia, Fülöp-szigetek) filmgyártását.

„Szándékosan mellőztem a kommerszfilm pontosabb bemutatását, mert ez egy egészen más, inkább témára, tartalomra és műfajra orientálódó szempontból következett volna. A film e filmtörténet számára (a szerző szubjektíven így döntött) nem annyira fogyasztási cikk vagy gazdasági termék, hanem inkább művészi, esztétikai vagy ideológiai jelenség” – szögezi le az előszóban Gregor. Ennek megfelelően a műben az értékelés kritériuma a minőség, s nem a mennyiség, jóllehet e két szempont olykor összemosódik. Például Truffaut, Chabrol (!) és Godard azért kap központi helyet a francia fejezetben, mert folyamatosan filmeznek és „kommersz bázisra találtak a francia filmipar rendszerében”; ennek hiányában sajnálatosan háttérbe szorul az elemzésben Alain Resnais, aki pedig „Godard mellett a francia film legjelentősebb újítója a hatvanas években.”

A hatvanas és hetvenes évek filmművészetének alapkonfliktusát és ezáltal az alkotók egyetemes dilemmáját Ulrich Gregor jogosan abban látja, hogy meg tudják-e őrizni művészi integritásukat a kommersz filmgyártáson belül (például Bunuel, Visconti, Antonioni), vagy sem, és ha nem, alkalmazkodnak-e a piac követelményeihez (például Bertolucci, Forman), vagy pedig inkább a kirekesztettséget vállalják. Ezzel a megközelítéssel azonban elmossa az alapvető különbséget a hatvanas és hetvenes évek filmművészete között: 1968 talán kevésbé jelentős fordulópont a filmtörténetben, mint 1960, de kétségtelenül nemcsak Franciaországban hozott alapvető változásokat. A kezdeti nagy lendület megtorpant, és noha születnek igazán fontos filmek, a filmművészetet is inkább a színvonalas és intelligens középszer uralma jellemzi. Ez azonban csak nagyon közvetve derül ki a jól megírt és gondosan dokumentált rendezői portrék sorából, ahol a főbb történeti tendenciák és különösen azok időrendje néhányszor homályban marad. Ennek a veszélynek azonban maga a szerző is tudatában van: „...a legcélszerűbb elvnek a szerzők szerinti bemutatás tűnik, mely láthatóvá teszi az egyes filmalkotók munkásságának folyamatosságát. Eközben talán csak másodsorban vesszük figyelembe a tematikai, gazdasági vagy átfogó esztétikai szempontokat. Egy más bemutatási módszer azonban megbontaná a szerzők pályájában érvényesülő folyamatosságot. Ebben a kettősségben az ember csak valamelyik szempont rovására választhat. Ez a könyv mégis megpróbál szükség esetén a nemzeti »iskolák« és áramlatok összefüggéseire, valamint az elmélet és kritika kérdéseire is kitérni.” S ez nagyon jól sikerült is Gregornak, például a mai nyugatnémet filmet bemutató fejezetben, de már jóval kevésbé az új amerikai alkotók ismertetésénél.

A – röviden a kommerszfilmre is kitérő – olasz és francia fejezet kielégítően teljesnek tűnik, a „fehér foltoknál” pedig amúgy is csak hálával tartozunk minden információért. Nagy pontosságra és objektivitásra törekvő filmleírásaira olyan aprólékos gonddal és következetesen építi fel – szükségszerűen – szubjektív ítéletrendszerét a szerző, hogy ott is „vakon” bízhatunk benne, ahol nincs módunk saját szemünkkel meggyőződni igazáról. (A kötetben említett filmek többségét nem játszották nálunk). Nem azért, mert ítéleteiben csalhatatlan, hanem mert alaposságával és következetességével megbízható iránytűt ad „a film, mint művészi eszköz iránt érdeklődő olvasó kezébe, aki összefüggéseket, értelmezési támpontokat keres egy-egy rendezőnél vagy iskolánál”. És ez a legtöbb, amit tehet.

Ulrich Gregornak ez az információkban gazdag, átfogó műve nélkülözhetetlen kézikönyv, melynek használhatóságát komoly jegyzetapparátus, bibliográfia, név- és filmcímjegyzék segíti elő. Minthogy rohanó korunkban nagy az elavulás veszélye, a könyv magyar nyelvű kiadásával kár volna késlekedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8100