KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nászút féláron

Hegyi Gyula

 

Éppen ötvenéves ez a film, s készítői annak idején aligha álmodhatták, hogy fél évszázad múltán egy egészen megváltozott Magyarországon éppen ez a produkció jelentse egy hét, sőt, jószerivel egy hónap egyetlen hazai premierjét, magyar „filmújdonságát”. A Nászút féláron azoknak az időknek az emlékét őrzi, amikor magyar filmet csinálni jó üzlet volt, szakma és közönség értette és becsülte egymást, s a magyar kommersz film itthon (és egy szűkebb-tágabb közép-európai környezetben) egyet jelentett a megbízható üzletmenettel. Most, fél évszázaddal később, csak ámulattal nézhetjük ezt a filmet – ámu-lunk azon, hogy ma ilyesmi számít „premiernek”, ámu-lunk továbbá azon is, hogy a produkció minden limonádé-jellege ellenére is mennyire jól megcsinált termék. (Szemben napjaink hazai kominerszeinek többségével, amelyeknek készítői szakmailag azt is elfelejtették, amit ötven éve mindenki tudott a stúdiók környékén.) Vagyis a Nászút féláron az ámulások mozijának nevezhető; egyedül a történeten nincs mit ámuldoznunk, abban minden pontosan úgy történik, ahogy az effajta filmekben a harmincas-negyvenes években mindig történt.

A film cselekménye egy játékgyár tervezőirodájában indul, ahol önálló – és elég öntudatos – tisztviselőnők és tervezőnők vitatkoznak az emancipációról, a modern nő hivatásáról, s arról, szabad-e, kell-e egy családos asszonynak munkát vállalnia? A film – amúgy eléggé gyermeteg, de ügyesen adagolt mesike segítségével – végső soron azt a választ fogalmazza meg, hogy értelmes nő egyszerre tud helytállni a munkában és a házasságban. Ha úgy halad a világ, ahogy halad, meglehet: néhány év, s a Nászút féláron „modernségével” már sérteni is fogja a mind hangosabb újkonzervatívokat... A film érdekességét, emancipációtól függetlenül, egy olaszországi társasutazás pillanatképei és úti anekdotái jelentik: magyar turisták utazgatnak Mussolini (még békés) Olaszországában. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nagyon kevés az eredeti külső felvétel – egyébként néhány képkockában egy elsüllyedt világ izgalmas dokumentumait láthatjuk. Nekem ennyit jelent a Nászút féláron – bár tisztában vagyok vele, hogy mostani nézői többsége számára elsősorban Kabos Gyula, Jávor Pál és a többi szereplő játéka miatt lesz, lehet vonzó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5742