KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Selyemgubó

Fáber András

 

A tudományos-fantasztikus művek (irodalomban, filmen) mind kevésbé képesek eleget tenni a műfaj eredeti követelményeinek, vagyis hogy közelesen egyenlő arányban ötvözzék a racionális és irracionális elemeket. Századunk a tudomány kétélű diadalát hozta, s a tudományos optimizmus társadalmi csődjét. Ennek megfelelően a tárgyalt kategóriába tartozó művek mind fantasztikusabbak és mind kevésbé tudományosak.

Öt éve nagy közönségsikert aratott az új-hollywoodi iskola egyik átütő hatású műfaji újítását, a barátságos (jóindulatú) földönkívüliekről szóló Spielberg-mesék (Harmadik típusú találkozások; E. T., stb. ) patronjait tovább variáló interplanetáris folklórprodukció, a Selyemgubó. Most mi is elkerekedő szemmel ámulhatunk a tízezer évvel ezelőtt egyszer már itt járt antareszi expedíció visszatérő tagjainak kalandjain, akik a nagy sietségben, melyet Atlantisz elsüllyedése okozott, húsz társukat embernagyságú selyemgubókhoz hasonlatos burkokban hátrahagyták a tengerben. A négy „idegen” – a feltűnést kerülendő – földi, sőt amerikai bőrt ölt, ám a cselekmény során bebizonyosodik róluk, hogy néhány apróságot (halhatatlanság, kisugárzó életerő, szerelmi szokások) nem számítva belsőleg is erősen hasonlítanak arra az ideálképre, amely az átlagamerikaiakban önmagukról él (keményöklű, de becsületes, érző szívű...).

A filmtől nem vitatható el némi jóindulatú humor, amellyel a tengerparti St. Petersburg városkájában található aggok háza rejtélyesen „visszafiatalodó” lakóit ábrázolja, s tagadhatatlanul pozitív irányban befolyásolja a nyugati ember ellenségképét.

Ma legjobb esetben ilyen a tömegkulturális filmipar – valaha tán több köze volt a művészethez. Pillanatnyilag az igazi művészet báb-állapotban várja a jobb idők eljövetelét. Tán nem kell tízezer évet várni rá, mint az antaresziekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4032