KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó szamuráj

Köves Gábor

 

Az utolsó szamuráj játékidejének 144 percéből 134 bűnös élvezetet kínál. Úgy valahogy, ahogy a majonéztől csöpögő Whopper menü is az tud lenni a megfelelő pillanatban. Hollywood a japán bazársorra tévedt, s az ismert kellékek közül jó ízléssel válogatta egymás mellé a pénzért megvásárolható legjobb minőségű darabokat. Tizenkilencedik századvégi japán táj- és városképeket, az amerikai polgárháború huszáros egyenruháit és az ősi szamuráj-rend hacukáit viselő játékkatonákat, a Kelet kecses szablyáit és a Nyugat hatékonyan halált osztó gépfegyvereit. Behemót amerikai szuperprodukció lévén nincs mit csodálkozni ezen, mint ahogy azon sem érdemes sokat rágódni, hogy az indiánok kiirtásától megcsömörlött, Japánba szakadt polgárháborús hős megváltását dokumentáló eposz ugyanúgy igényt tart mindkét amerikai szekértábor, a lelkiismeret-furdalásos liberálisok és a világrendőr szerepet büszkén vállalók dollárjaira. Ezek többé-kevésbé iparági sajátosságok, a vagy megszoksz, vagy megszöksz gőgje, melynek tolerálását jelen esetben jelentősen megkönnyíti, hogy a változó hevességű melldöngetés egy arányosan felépített, lendületes és a maga módján kellemesen infantilis kalandfilmmel párosul. Sok mindent számon lehet kérni ezen a filmen, de azt csak az igazán szőrös szívűek állíthatják, hogy ne lenne gazdagon illusztrálva ez a képeskönyv. A bő kínálat a törékeny szamuráj-özvegy megkapóan félénk mosolyától a rettegett hadvezér hősi halálának kimerevített pillanatáig, a végeláthatatlan zöld mezők és dombságok panorámaképeitől Tom Cruise átható tekintetének könnyes-komoly melankóliájáig terjed. Egyedül az epilógus képeinek megkomponálásánál hordott félre az addig biztos alkotói kéz. Vitatni ugyan nem vitatjuk, hogy a világ valamennyi nemzete sokat köszönhet Tom Cruise világmentő munkásságának, valahogy mégis kényelmetlenül érint, amikor e kétségbevonhatatlan tényt az arcunkba dörgölik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1847