KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/augusztus
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Nemes Z. Márió: A Nagy Szakadék Xenoökológia a természet „halála” után
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Ráncok a lélekben Zolnay Pál (1928-1995) – 2. rész
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Varró Attila: Végtelen világ Sarkvidéki ökohorror
• Pernecker Dávid: Annyi mindent nem láttunk még Bolygónk, a Föld 2.
• Barotányi Zoltán: Fentről minden szebb Volt egyszer egy bolygó
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Szembe nézni, nem megtörni Alex Garland
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Lélekmérnök önarcképek Kádár-kori álmok
• Soós Tamás Dénes: „Feketeseggű lettem” Beszélgetés Csuja Lászlóval
• Kránicz Bence: Eszkimó asszony gyereket nevel Virágvölgy
• Szivák Bernadett: Aki bújt, aki nem Beszélgetés Schwechtje Mihállyal
JURAJ HERZ
• Zalán Vince: Valóságos és képzelt sátánok Juraj Herz (1934 – 2018)
• Varga Zoltán: Macskaszemen keresztül Juraj Herz rémmeséi
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 2. rész
PERZSA TÜKÖR
• Kránicz Bence: A tiltás virágai Jafar Panahi és a cenzúra
PASOLINI
• Csantavéri Júlia: Archaikus modernitás Pasolini és a görög mítoszok
KÖNYV
• Mészáros Márton: Közép-Európából importálva Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
• Varga Zoltán: Párhuzamosok találkozása Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
• Schubert Gusztáv: Keserű igazságok Gervai András: Állami álomgyár
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Labdarúgó-világbajnokság A bíró szeme
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy nyáron át énekelt Nyár
• Baski Sándor: Nem vagyok boszorkány Nők pórázon
• Pethő Réka: Hatását vesztett optimizmus Könyvesbolt a tengerparton
• Benke Attila: Drogbárók végzete Sicario 2. A zsoldos / Escobar
MOZI
• Varró Attila: Skate Kitchen
• Vincze Teréz: Ízlés szerint fűszerezve
• Baski Sándor: A kutyám nélkül soha
• Kovács Patrik: Szupercella 2: Hades
• Tüske Zsuzsanna: Sodródás
• Huber Zoltán: Felhőkarcoló
• Benke Attila: Hangya és Darázs
• Varga Zoltán: A hihetetlen család 2.
• Parádi Orsolya: Papás-babás
• Soós Tamás Dénes: Haverok harca
• Kovács Kata: Túl szexi lány
• Fekete Tamás: Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA
DVD
• Benke Attila: Megcsalási engedély
• Pápai Zsolt: Sidney Hall eltűnése
• Géczi Zoltán: Sötétségben
• Kovács Patrik: Gyerekrablók
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Franciaország sötét oldala

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Normális emberek

Az ezredforduló üvegburája

Kovács Kata

Sally Rooney bestsellere az Y-generáció vívódásairól.

 

Az ír származású Rooney az irodalmi élet Greta Gerwigje: a 29 éves szerző eddig két regényt jegyez, a Baráti beszélgetéseket (2017) és a Normális embereket (2018), mindkettő óriási kritikai siker és bestseller lett, utóbbit a Hulu és a BBC3 adaptálta tizenkét részes minisorozattá. Amilyen határozottan robbant be a köztudatba, olyan gyorsan jelölte ki irodalmi elődjeit (Sylvia Plath Üvegburája, Salinger regényei) és fő témáit. Mindkét könyv igazi Zeitgeist darab, az ezredfordulós generáció értelmiségi fiataljainak ambícióit és szexuális kapcsolatait kutatja. Szorongó hősei vidékről nagyvárosba került egyetemisták, romantikus kapcsolataik intenzív élményekhez juttatják őket, olyan tapasztalatokhoz, melyekben az elköteleződés iránti képtelenség és a titkolózás fontos mozgatóerő. Rooney regényei valószínűleg nem a románc újraértelmezése által lettek olyan népszerűek, elbeszéléstechnikai vagy tartalmi szempontból ugyanis nincs bennük semmi újszerű. A Normális emberek nagyon egyszerű koncepción alapul, és szinte eszköztelenül, a nézőpontok váltogatásával, kizárólag a karakterekre, a dialógusaikra és az őket körülvevő hangulatra koncentrálva bontja ki a történetet.

Marianne és Connell egy ír, nyugati parti kisvárosban élnek, a lány egy kúriában lakik az anyjával és a testvérével, a fiú anyja pedig a bejárónőjük. De a társadalmi különbségnél is erősebben választja el őket az iskolai közösség, amelyben a csúnyának és különcnek tartott Marianne számkivetettnek, a népszerű és jóképű Connell pedig menőnek számít. Mivel mindketten nagyon okosak, végül a Trinity-n kötnek ki, ahol népszerűség tekintetében fordul közöttük a kocka. A történet során hónapokra elszakadnak egymástól, majd újra találkoznak, és egyetemi éveik ideje alatt egyre mélyebben megismerik egymást. Érzelmileg elszigetelt, sok belső bizonytalansággal küzdő emberek, ám az intimitáson keresztül képesek összekapcsolódni, sőt, gyógyítani a sebeiket. A Normális emberek olyan melodrámai történet, amelyben az elbeszélés folyását szinte teljes egészében a hősök lelkiállapota és érzelmi élete határozza meg. A közöttük lévő különbségek, az egyes történések sokkal kevésbé döntő tényezők a viszonyuk alakulásában, mint a kommunikációképtelenségük és a félreértéseik hátterében álló szorongás, depresszió, családi terhek. A címben szereplő „normális” fogalma is erről szól: miközben arra vágynak, hogy átlagos érzelmi és szexuális életük legyen, azt is értik, hogy ez lehetetlen, és hogy ezt az ellentmondást csak egymással tudják megosztani.

Ha lehet, a regényből készült adaptáció, melyet Rooney társforgatókönyvíróként jegyez, még mélyebben ábrázolja a szereplők motivációit és kapcsolatát. Az egyszerre hamvas és kőkemény Daisy Edgar-Jones és Paul Mescal csodálatos színészi játéka révén nem egyszerűen megjeleníti, hanem még sokkal érthetőbbé teszi kettőjük összetett viszonyát. Az ő alakításuknak köszönhető, hogy a sorozat a regénynél is drámaibbra színezi és kidolgozottabban ábrázolja a kapcsolatot, illetve az annak központi motívumát képező szexualitást, mely egyszerre fejezi ki a közöttük lévő erőviszonyokat és az aktuális lelkiállapotot. A dialógusok pontos látleletet nyújtanak arról, hogy Marianne-t, Connell-t és a körülöttük lévő fiatalokat milyen kérdések foglalkoztatják, a politikai nézeteiktől kezdve egészen addig, hogy egy közeli barátunk halálakor részvétet nyilvánítunk-e az illető Facebook profilján. A szériát két rendező, Lenny Abrahamson (A szoba) és a tévés Hettie Macdonald között osztották fel, az utóbbi által készített hat epizódban a hangsúly még inkább az etűdszerűség, a sodródás, elszigeteltség témája felé tolódik. Az első hat epizódot jegyző Abrahamson számára az önmaguk és sorsuk elől menekülő, saját világba zárt, megtört hősök nagyon is ismerősek, a mostani alapanyag talán a tekintetben jelent újdonságot, hogy Marianne és Connell reflektált karakterek. Az üvegburába zárt románcot a felnövéstörténet helyett a ciklikusság, vagyis a főszereplők közötti közeledés és távolodás dinamikája uralja, a kimondott szavak és a kommunikációképtelenség pedig egyaránt egy egész generáció hangulatát hangosítja ki.

 

Normális emberek (Normal People) – amerikai, 2019. Rendezte: Lenny Abrahamson és Hettie Macdonald. Írta: Sally Rowney regényéből Alice Birch és Mark O'Rowe. Zene: Stephen Rennicks. Szereplők: Daisy Edgar-Jones (Marianne), Paul Mescal (Connell), Sarah Greene (Lorraine), Aislín McGuckin (Denise). Gyártó: Element Pictures / Screen Island. Forgalmazó: BBC / Hulu. 12x30 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14588