KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/július
VIETNAMI HÁBORÚ
• Soós Tamás Dénes: A sajtó hatalma, a hatalom sajtója Vietnam és a média
• Vágvölgyi B. András: Éles képek Haditudósítók Vietnamban
• Benke Attila: Virágnyelven a borzalomról A vietnami háború allegóriái
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Kékfény az alagút végén A Kádár-kori bűnfilm
• Szivák Bernadett: Irinyi mindig újrakezdi Beszélgetés Cibulya Nikollal
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Még közelebb Naomi Kawase
TUDOMÁNYTÓL MÁGIÁIG
• Géczi Zoltán: Vissza a jövőbe! Sci-fi prognózisok
• Huber Zoltán: Végzetes vonzerő A Marvel-fantasy világképe
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 1. rész
FILM ÉS IRODALOM
• Talabos Dávidné: A „szív írója” Dickens-adaptációk
• Bikácsy Gergely: A montázs, Bazin és mi André Bazin
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Feminin fesztivál Cannes
• Baski Sándor: Provokálok, tehát vagyok Kolozsvár
KÖNYV
• Koósz István: „Mondottam, ember: küzdj…” Hirosima gyermeke
KRITIKA
• Margitházi Beja: Ameddig bírod Egy nő fogságban
• Barotányi Zoltán: Adj király katonát! Hitler kontra Picasso; Kim Dzsongil bemutatja
MOZI
• Kolozsi László: A fa alatt
• Baski Sándor: Ramen Shop – Ízek a múltból
• Lovas Anna: Könyvklub
• Szalkai Réka: Az élet napos oldala
• Vajda Judit: Szerelembe gurulva
• Parádi Orsolya: Egy burka, egy nadrág
• Andorka György: Solo: Egy Star Wars-történet
• Kránicz Bence: Férfiak fecskében
• Huber Zoltán: Jurassic World: Bukott birodalom
• Roboz Gábor: Felelsz vagy mersz
• Pethő Réka: Nem vagyok sorozatgyilkos
• Tüske Zsuzsanna: Örökség
• Benke Attila: Gotti
DVD
• Kovács Patrik: A bátrak háborúja
• Benke Attila: A jogdoktor
MOZI
• Varró Attila: Ocean’s 8 – Az évszázad átverése
DVD
• Bata Norbert: Szörnyszülők
• Pápai Zsolt: Nemek harca
• Pápai Zsolt: Bérgyilkos Mary
• Kránicz Bence: LEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimi
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Prolifilm

Szelíd groteszk ellenpontozással

Ökrös László

 

A pátosz fölemeli, a groteszk lehúzza a témát. Ismerjük el, sokáig így gondolkodtunk. Elvártuk, s nemcsak a közvélemény, de a kritika is, sőt az csak igazán, hogy a művészet, ha jelentős tárgyról beszél, mindig érzelmi intenzitással, a pátosz emelkedettségével szóljon hozzánk, s a groteszk megjelenítést a kisebb témáknak tartsa fönn. Ma már nem hiszünk ebben az összefüggésben, a tárgy és az ábrázolási mód e mechanikus és egyszerűsített kapcsolódásában, az eltérés a hagyományostól mégis gyakran a szokatlanság nyugtalanító érzését idézi föl.

Egy csöppet sem csodálkozhatunk, ha valaki így nézte, vagy kezdte nézni a képernyőn a Prolifilmet. A felszabadulást követő esztendőket, az új világ építésének első szakaszát láttatta groteszk megvilágításban a tévé új produkciója. Igaz, a sokféle lehetséges groteszk közül talán a legszolidabbat és a legszelídebbet választotta. A konvencióktól persze még ezzel is eltért. De a szokatlan hang meggyőző erővel és hatással párosult, s ezért hihetjük, a film még a legmegátalkodottabb nézőkkel is elfogadtatta magát, vagyis azt, hogy a groteszk megjelenítés e tárgykörben is helyénvaló.

A Prolifilm azért tűnik tiszteletlen hangúnak, mert három gyerekhős szemével láttatja a hajdani világot. Nem valami erőltetett művészi spekuláció eredménye tehát a groteszk, hanem a film valóságanyagával, mondanivalójának lényegével függ össze. A gyerekek mentesek mindenféle elfogultságtól és elfogódottságtól, előítélettől, a múlt terheitől éppúgy, mint az akkori jelen sokféle szorításától. Primitívebben ugyan, de bizonyos értelemben tisztábban, világosabban látják a világot és az embereket, mint a felnőttek. A Prolifilmben a látásmód, a másság groteszk: meglepő, olykor meghökkentő, néhol bölcs, leleplező és mulatságos, humoros.

A film Kapás Dezső tavaly megjelent Anyám halálai című kötetének egyik kisregényéből, a Kopaszokból készült. A nyilván életrajzi elemekből táplálkozó-építkező elbeszélés talán mindenekelőtt kiforrottsága és egységessége miatt jó munka, akárcsak a könyv többi hasonló világú írása. A kritika azonban, sajnos, rejtélyes okokból szinte észre sem vette a Vígszínház rendezőjének könyvét, s az Anyám halálai gyorsan elmerült a visszhangtalanság csöndjében. Az persze vitathatatlan, hogy a szerző nem igazán epikus alkat; lírai költők szoktak ilyen szépprózát írni. De elég magyarázat lehet-e ez a goromba figyelmetlenségre? Szerencsére az irodalmi alkotásokra jobban rászoruló, és ezért a kritikánál, úgy látszik, jóval érzékenyebben válogató-értékelő televízió fölismerte a könyv eredetiségét; a film remélhetőleg reklámot csinál a könyvnek.

Nemere Lászlónak, a rendezőnek nem lehetett könnyű dolga az átültetéssel. A Prolifilm azonban pontosan és hűségesen, a kisregénnyel egyező színvonalon közvetíti a Kopaszok sokszínűségét. A képi megjelenítés mindössze egy-két helyen bicsaklik meg, és vált hangot. A munkásgyerekek 1919-es és ‘45-ös balatoni nyaralásának bemutatásakor például. A film e részletekben – oldva az ábrázolás különben megtalált egységét – kiesik a groteszkből, és a pátosz irányába hajlik, sematikus; a kisregény sokkal elevenebb.

Ám e döccenők ellenére a tiszteletlen és bíráló hang sokszínűsége hiánytalanul érvényesül a filmben. Nemcsak a humoros-játékos, hanem az együtt érző, lírai elemek is. Az utóbbi különösen fontos. Az igazi főhős ugyanis a fiatalon elhunyt anya, a három gyerekét a felszabadulás utáni évek zűrzavaros körülményei között ügyeskedve-kínlódva nevelő takarítóasszony, akinek férje nem tért haza a háborúból. A líra melegsége elsősorban az ő alakját veszi körül.

Sajátos leleménye a könyvnek, hogy a groteszk ellenpontos ábrázolásban valósul meg. S ez az ellenpontozás a filmben talán még nagyobb hangsúlyt, nyomatékot kapott, mint a kötetben, mindenesetre világosabb szerkezetű, könnyebben fölismerhető. Az anya a szerzetesektől kér engedélyt, hogy belépjen a pártba; a pártbizottság titkárától viszont arra, hogy időnként imádkozhasson, és vasárnap misére mehessen; a válasz mindkét helyen beleegyező. Bútort kap továbbá a hajdani méltóságos asszonytól; a pártbizottságtól viszont vörös drapériát, amelyből ingeket, gatyákat csinál a három gyereknek.

Nemcsak a Kopaszoknak, hanem a kötet mind a hat írásának – lírai elbeszélésének – az anya a központi figurája. A mottóként idézett Iszaak Babel-szöveg első két mondata: „...Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg.” Valahogy így, de végig pátoszmentesen jelenik meg az anya a filmben is. Szerepét Monori Lili játssza; a rendező remekül választott. A furcsa, magatartásában is rekedt-fanyar színésznő ugyan most, háromgyerekes anyaként is olyan, mint máskor, mint amikor, mondjuk, fiatal lányként láttuk. Esze ágában sincs egyéniségétől idegen eszközöket magára erőltetve megformálni a munkásasszonynak valamiféle előre gyártott sztereotípiákkal megegyező, alakját. És mégis, vagy éppen ezért, az alakítás hiteles, meggyőző és egységes. Minden szavával, mozdulatával, rezzenésével: munkásasszony.

Az írót a régi időket természetes könnyedséggel körülfogó mai keretjátékban Győry Emil képviseli; gyöngéd szeretettel az anya iránt. Bencze Ferenc, Benkő Péter (szerzetesek) és Horváth Sándor (párttitkár) kifejező, a film sajátos tónusába jól illeszkedő játékát említhetjük még a három gyerekszereplő, Beke Péter, Kobolák László és Schir Szilárd mellett. Nem lehetetlen, hogy ez utóbbiak nevével még majd találkozunk a képernyőn vagy a filmvásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7919