KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/július
VIETNAMI HÁBORÚ
• Soós Tamás Dénes: A sajtó hatalma, a hatalom sajtója Vietnam és a média
• Vágvölgyi B. András: Éles képek Haditudósítók Vietnamban
• Benke Attila: Virágnyelven a borzalomról A vietnami háború allegóriái
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Kékfény az alagút végén A Kádár-kori bűnfilm
• Szivák Bernadett: Irinyi mindig újrakezdi Beszélgetés Cibulya Nikollal
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Még közelebb Naomi Kawase
TUDOMÁNYTÓL MÁGIÁIG
• Géczi Zoltán: Vissza a jövőbe! Sci-fi prognózisok
• Huber Zoltán: Végzetes vonzerő A Marvel-fantasy világképe
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 1. rész
FILM ÉS IRODALOM
• Talabos Dávidné: A „szív írója” Dickens-adaptációk
• Bikácsy Gergely: A montázs, Bazin és mi André Bazin
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Feminin fesztivál Cannes
• Baski Sándor: Provokálok, tehát vagyok Kolozsvár
KÖNYV
• Koósz István: „Mondottam, ember: küzdj…” Hirosima gyermeke
KRITIKA
• Margitházi Beja: Ameddig bírod Egy nő fogságban
• Barotányi Zoltán: Adj király katonát! Hitler kontra Picasso; Kim Dzsongil bemutatja
MOZI
• Kolozsi László: A fa alatt
• Baski Sándor: Ramen Shop – Ízek a múltból
• Lovas Anna: Könyvklub
• Szalkai Réka: Az élet napos oldala
• Vajda Judit: Szerelembe gurulva
• Parádi Orsolya: Egy burka, egy nadrág
• Andorka György: Solo: Egy Star Wars-történet
• Kránicz Bence: Férfiak fecskében
• Huber Zoltán: Jurassic World: Bukott birodalom
• Roboz Gábor: Felelsz vagy mersz
• Pethő Réka: Nem vagyok sorozatgyilkos
• Tüske Zsuzsanna: Örökség
• Benke Attila: Gotti
DVD
• Kovács Patrik: A bátrak háborúja
• Benke Attila: A jogdoktor
MOZI
• Varró Attila: Ocean’s 8 – Az évszázad átverése
DVD
• Bata Norbert: Szörnyszülők
• Pápai Zsolt: Nemek harca
• Pápai Zsolt: Bérgyilkos Mary
• Kránicz Bence: LEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimi
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Én és Caterina

Greskovits Béla

 

A női emancipációs törekvéseken kajánkodó vígjátékok többsége e törekvések ellenzőinek előítéletére épít. Azok szemléletére, akik az életben felháborító, a moziban pedig önmagában, alaphelyzetként is röhejes abszurdumnak tekintik az egyenjogúságot, akik tehát harsány hahotával hálálják meg, ha a rendező szerint izgága kékharisnya minden önállóságot igénylő nő, és pipogya anyámasszony katonája minden „nőpárti” férfi.

Alberto Sordi nemigen jár kedvükben az első maga rendezte filmkomédiájában. Filmjében ugyanis nem az egyenjogúság mutatkozik vígjátéki képtelenségnek, hanem épp azok konzervativizmusa, akik hallani sem akarnak róla. A teremtés koronáján nevethetünk, Enricón, az utazó üzletemberen, igaz, néha inkább csak a humánus mondanivalónak szóló jóindulattal, néha azonban tényleg hasunkat fogva.

Hisz a Sordi alakította élemedett kakaska már akkor is épp eléggé komikus, amikor még magabiztosan kukorékolgat feleségéből, szeretőjéből, szobalányából és alkalmi „tyúkokból” összeverődött udvartartásában. Hát még, amint egyezer csak sarkára kell állnia, mert felbolydul a „baromfiudvar”: a felesége barátaival éjszakázik, titkárnője magasabb fizetést követel a pásztor-túlórákért, a szobalány pedig kimenőre megy, és nem törődik parancsolójának kívánságaival.

Enricót arculcsapásként érik trónfosztásának előjelei, ám némi bizonytalankodás után a felsőbbrendűség logikája szerint az „irracionális” kihívásra „racionális” választ talál: ha a Nő nem „funkcionál”, helyettesíteni kell! Gépekkel! A háziasszony s a szobalány „gépesítése” megoldható a technika korában: csak meg kell vásárolni Caterinát, a takaros, gondolkodó-beszélő robotnőt. Az új amerikai találmány főző-, mosogató-, lábvízmelegítő-, vasaló- és mosógép „egy személyben”. Már csak egy megbízható „kefélőgép” kellene, s lám, nemsokára hősünk lakásában ott nyújtózik és dorombol a parkolóban felcsípett cicababa.

A frivol hangnemű filmben a masinával bíbelődő Enrico végképp nevetségessé teszi a maradi férfinép férfias gyengéit. Időről időre kiesik gépmesteri szerepéből, gügyögve becézgeti Caterinát, „apja helyett apja”, s románcként igyekszik megélni a cicababa „üzemeltetését” is. Tőle szűzi megrökönyödést remél, amint a „szezám tárulj!” grandiozitásával szélesre nyitja magán a férfiúi erényeit takaró fürdőköpenyét. A mozdulatát kísérő sikoly azonban nem a „teremtés jogarának” szól, hanem a féltékenységi őrületben tomboló, törő, zúzó Caterina látványának. A robot ugyanis üzemhibás: szerelmes a „gazdába”, s érvényesíti is igényeit imádottja kizárólagos birtoklására.

Groteszk büntetés sújtja hát Sordi filmjében az előjogokhoz a képtelenségig ragaszkodó férfit. Az utolsó képekben rács mögé, rövidre zárt világának elkülönítőjébe dugja a rendező őt és Caterinát. Így mutogatja nekünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6976