KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/május
'68 LÁZADÓI
• Vágvölgyi B. András: Rebellis tekintet Cinéma ‘68
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 2. rész
• Ádám Péter: Godard, a rettenetes
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múlt-fogyatkozás Kádár-kori álmok
• Csákvári Géza: Szemben a gonoszsággal Beszélgetés Bogdán Árpáddal
• Bokor Ágnes: Modernkori rabszolgaság Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadett-tel
• Kolozsi László: Magyar forgatókönyvírók I. Nem sablonos válaszok
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Az apai árnyék kiradírozása Sebastián Lelio
JÁTÉKSZENVEDÉLY
• Borbíró András: Kockamesék Társasjátéktól a filmig
• Sepsi László: A programozó neve Ready Player One
• Herpai Gergely: Dávid Góliátban Mecha játékok és filmek
FILMTÖRTÉNET
• Gervai András: Könyvek a Mesterről Fellini – négyszer
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Veszedelmes mobilok Rotterdam
• Buglya Zsófia: Látásjavító gyakorlatok Graz – Diagonale
KRITIKA
• Margitházi Beja: Szemüveg nélkül Arcélek, útszélek
• Soós Tamás Dénes: Nincs újjászületés Genezis
• Tóth Péter Pál: Sós kútba tesznek Kifutás
• Baski Sándor: A sztratoszférába és tovább Lajkó – Cigány az űrben
• Gelencsér Gábor: A tizenharmadik apostol Mária Magdolna
MOZI
• Zalán Márk: Veszett vidék
• Benke Attila: Téli fivérek
DVD
• Pápai Zsolt: Megmaradt Alice-nek
• Kránicz Bence: Marston professzor és a két Wonder Woman
• Kovács Patrik: Marshall – Állj ki az igazságért!
• Benke Attila: Gyilkolj vagy meghalsz
• Géczi Zoltán: Az idegen
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tessék mosolyogni!

Barkóczi Janka

Gaigimet – francia-grúz, 2013. Rendezte és írta: Rusudan Chkonia. Kép: Konstantine Esadze és Mindia Esadze. Szereplők: Ia Sukhitashvili (Gvantsa), Gia Roinishvili (Otar), Olga Babluani (Elene), Tamar Bukhnikashvili. Gyártó: Agat Films & Cie / Nike Studio. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 90 perc.

 

Hogy milyen is tulajdonképpen az új grúz Anya? Csak egy biztos: még véletlenül sem olyan, mint a régi. Az új grúz Anya nemzetiszín koktélruhába öltözött büszke honleány, menekülttáborok éhségén könnyed fakanállal enyhítő konyhatündér, dekadens modern mozgásművész és apró aranykereszttel a nyakában félmeztelenül mambózó, szülői hitvallását fátyolos tekintettel mikrofonba recitáló showgirl. A tbiliszi mama külsőre politikailag korrekt Dove-reklám, nem éteri modellbaba, de nem is félelmetes trampli, érzelmeiben kissé labilis, azonban minden körülmények között helyén van az önérzete. Tíz ilyen asszony összezártságának és versengésének története akkor is elárul valamit a nagybetűs nőiségről és a televíziós tehetségkutatók infernális mélységeiről, ha az erről szóló film alapjául szolgáló forgatókönyv egyébként meglehetősen széttartó és ideologikus.

Rusudan Chkonia, a Tessék mosolyogni-val debütáló rendezőnő egy elsőre bizarr, de a kortárs realityk eszelős kombinációinak tükrében tulajdonképpen meglehetősen kézenfekvő helyzetet vázol. Ez pedig nem más, mint egy négy szobás lakással és 25000 dollárral díjazott tévés vetélkedő, amelyet magukban kellő elszánást érző, többgyermekes grúz anyák részére hirdetnek meg. A mesés jutalomért persze elsősorban a legszegényebbek és legelkeseredettebbek szállnak ringbe, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen csak maguknak vagy másoknak szeretnének bizonyítani. A tragikomédia végig nagyszerű karakterekkel és kitűnő alakításokkal szórakoztatja a nézőt, de a sok autonóm figura és a tömérdek személyes sztori végül valahogy mégis aláássa a figyelmünket. Talán így történhet, hogy hiába ropják az anyukák olyan eltökélten Lou Bega slágerére szánalmas zárótáncukat, addig a végtelenül gyötrelmes, ám egyben katartikus állapotig nem jutunk el, mint mindössze két perc alatt oly sok hazai tehetségkutató láttán, hogy szégyenkezve takarjuk piruló arcunk és a végén még mi kérünk elnézést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11890