KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/május
'68 LÁZADÓI
• Vágvölgyi B. András: Rebellis tekintet Cinéma ‘68
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 2. rész
• Ádám Péter: Godard, a rettenetes
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múlt-fogyatkozás Kádár-kori álmok
• Csákvári Géza: Szemben a gonoszsággal Beszélgetés Bogdán Árpáddal
• Bokor Ágnes: Modernkori rabszolgaság Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadett-tel
• Kolozsi László: Magyar forgatókönyvírók I. Nem sablonos válaszok
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Az apai árnyék kiradírozása Sebastián Lelio
JÁTÉKSZENVEDÉLY
• Borbíró András: Kockamesék Társasjátéktól a filmig
• Sepsi László: A programozó neve Ready Player One
• Herpai Gergely: Dávid Góliátban Mecha játékok és filmek
FILMTÖRTÉNET
• Gervai András: Könyvek a Mesterről Fellini – négyszer
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Veszedelmes mobilok Rotterdam
• Buglya Zsófia: Látásjavító gyakorlatok Graz – Diagonale
KRITIKA
• Margitházi Beja: Szemüveg nélkül Arcélek, útszélek
• Soós Tamás Dénes: Nincs újjászületés Genezis
• Tóth Péter Pál: Sós kútba tesznek Kifutás
• Baski Sándor: A sztratoszférába és tovább Lajkó – Cigány az űrben
• Gelencsér Gábor: A tizenharmadik apostol Mária Magdolna
MOZI
• Zalán Márk: Veszett vidék
• Benke Attila: Téli fivérek
DVD
• Pápai Zsolt: Megmaradt Alice-nek
• Kránicz Bence: Marston professzor és a két Wonder Woman
• Kovács Patrik: Marshall – Állj ki az igazságért!
• Benke Attila: Gyilkolj vagy meghalsz
• Géczi Zoltán: Az idegen
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

ill Manors – Rázós környék

Baski Sándor

ill Manors – brit, 2012. Rendezte és írta: Ben Drew. Kép: Gray Shaw. Zene: Plan B. Szereplők: Riz Ahmed (Aaron), Ed Skrein (Ed), Lee Allen (Chris), Keef Coggins (Kirby), Anouska Mond (Michelle). Gyártó: Miceowave / Film London / Ill Manors / Aimmimage. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 121 perc.

A nagyközönség a rappereket máig a félmeztelen nők gyűrűjében kilós aranyfukszokat lóbáló mű-gengszterekkel azonosítja, holott a zsánernek léteznek olyan kifejezetten intelligens művelő is, akik szövegeikben nagyfokú társadalmi érzékenységekről tesznek tanúbizonyságot. Ilyen a brit Ben Drew, alias Plan B is, aki debütáló albumán (Who Needs Actions When You Got Words) Észak-Londonba kalauzolta el hallgatóságát, az önkormányzati lakásokban tengődő csonka családok, az agresszív tinédzserek és az utcát uraló dealerek világába. Az egyes szám első személyben előadott portrék többsége ugyanazt a tanulságot közvetítette, mint az Elvis Presley-féle In The Ghetto évtizedekkel korábban: a környezet determinál, a szülők és a társadalom által magukra hagyott gyerekek elvadulnak, a testi és lelki nyomor így újratermelődik.

A Drew által írt és rendezett ill Manors – Rázós környék ennek az egyébként nem túl forradalmi tételnek hivatott az illusztrációjául szolgálni. A rapper formális filmes képzésben ugyan nem részesült, de a mozgóképes dramaturgia iránti affinitása már a második albuma kapcsán megmutatkozott: a The Defamation of Strickland Banks dalai és a kapcsolódó videoklipek egyetlen összefüggő történetet meséltek el. Az ill Manors narrációjaként ugyancsak a rapbetétek szolgálnak: Plan B, mint egyszemélyes görög kórus kommentálja a cselekményt, illetőleg beavatja a nézőket a szereplők múltjába, felvillantva a gyerekkoruk meghatározó eseményeit. A nagyjából egy hetet átfogó történet helyszíne a londoni Forest Gate, az a környék, ahol Drew is felnőtt, a szereplők pedig az errefelé „őshonos” drogdealerek, chavek (balhés fiatalok) és crackfüggő kurvák. A film időjátékokkal tarkított epizodikus szerkezete a Ponyvaregény-típusú puzzle-mozikat idézi, de Tarantinóval ellentétben Drew nem idealizálja a gengsztervilágot. A jórészt amatőr színészek közreműködésével, eredeti helyszíneken és fillérekből forgatott ill Manors, kíméletlen realizmusa és nyersessége okán inkább a dán Pusher-trilógia és a This is England rokonának tekinthető. Drew ugyanakkor nem tud és nem is akar szenvtelen maradni, így a film az utolsó félórában leplezetlenül melodramatikussá válik. Egy kevésbé személyes alkotást az efféle hatásvadászat talán hiteltelenítene, de mivel az ill Manors bevallottan a rapzene népnevelő attitűdjét zsákmányolja ki –, maximális sikerrel –, nem opciója, hanem kötelessége morális tanmeseként (is) működnie.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11411