KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/április
#METOO HOLLYWOOD
• Huber Zoltán: A nemek arca Hollywood lázadása
• Schubert Gusztáv: A meteor Az erő mítosza
• Vágvölgyi B. András: Elbizonytalanodó halálbiztos Tarantino vs. Uma Thurman
• Baski Sándor: A férfi megfizet Erőszak és bosszú
• Sepsi László: Az oroszok voltak Vörös veréb
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A Fruitvale metrómegállótól Wakandáig Ryan Coogler
HACKER-FILMEK
• Barotányi Zoltán: Ördög bújt a processzorba Hacker-filmek
• Barotányi Zoltán: Ördög bújt a processzorba Hacker-filmek
JEAN-LUC GODARD
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 1.rész
MAGYAR MŰHELY
• Murai András: Amnézia ellen Magyar Gulág-filmekről
• Németh Brigitta: Amnézia ellen Magyar Gulág-filmekről
• Hirsch Tibor: Kádár-kori álmok: az emancipáció Nők, akik figyelnek
• Báron György: A leselkedő Isten A rossz árnyék
• Soós Tamás Dénes: „Hiánycikk az emberszeretet” Beszélgetés Lengyel Balázzsal
• Bokor Ágnes: „Művészkedni sokkal könnyebb” Beszélgetés Bergendy Péterrel
• Kránicz Bence: Sugárzó szomorúság Új magyar kisjátékfilmek
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A valóság rekonstrukciója Berlin
• Rudolf Dániel: Magánbűnök, közerkölcsök Cseh és Szlovák Filmkarnevál
KRITIKA
• Kolozsi László: Thália szabadtéri temploma Vándorszínészek
• Forgács Iván: Kiúttalan A szelíd teremtés
• Vajda Judit: A frontkatonák csodálatos élete Viszontlátásra odafönt
MOZI
• Kovács Kata: Ismaël szellemei
• Pethő Réka: A hely
• Kovács Patrik: Hívatlanok 2: Éjjeli préda
• Huber Zoltán: Bosszúvágy
• Alföldi Nóra: Táncterápia
• Sárkány Anna: Derült égből család
• Fekete Tamás: Nyúl Péter
• Benke Attila: Szellemek háza
DVD
• Pápai Zsolt: Az 54. hadtest
• Pápai Zsolt: Az 54. hadtest
MOZI
• Kránicz Bence: A párizsi vonat
• Baski Sándor: Tomb Raider
• Tüske Zsuzsanna: Éjszakai játék
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Kovács Patrik: Büntető ököl
• Benke Attila: Hullagyáros
• Kovács Patrik: Kőkezű
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Pápai Zsolt: Hegyek között

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Monodrámák

Spalding Gray monológjai filmen

Elbeszélt élet

Roboz Gábor

A minimalista amerikai performer mindent a beszédre, a történetre és a képzeletre bízott, a monológjait megfilmesítők ugyanezt teszik.

A hatvanhárom évet élt Spalding Gray munkássága állásfoglalás a történetmondás szükségessége, sőt létfenntartó ereje mellett. A 2004-ben elhunyt amerikai színész-előadóművész az 1980-as években szerzett magának nevet az önéletrajzi monológ területén, hogy aztán színházi és filmes szerepei mellett leginkább saját élményeinek elbeszélésével építse a karrierjét. A monológok közül négy film formájában is fennmaradt: az Úszás Kambodzsába (Swimming to Cambodia,1987), A gyönyör szörnyűségei (Terrors of Pleasure,1988), a Szörnyeteg a dobozban (Monster in a Box, 1992), Gray anatómiája (Gray’s Anatomy,1996), és a mozgóképes örökséget a tavalyi Sundance-fesztiválon debütált dokumentumfilm, a Minden jól alakul (And Everything Is Going Fine, 2010) teszi teljessé.

A szóban forgó filmekben mindössze annyi történik, hogy egy ránézésre teljesen hétköznapi, favágóinges alak leül egy asztalhoz, és végigbeszél szűk másfél órát. A távolról a stand-up comedykkel és közelebbről a monodrámákkal rokonítható előadások megtekintésekor azonban hamar világossá válik, hogy Gray nemcsak rendelkezik a kellő mennyiségű életanyaggal, hanem képes szenvedélyesen előadott szövegekké szűrni az élményeit. Bár az emléktúráknak mindig van valamiféle csapásiránya – az Úszás Kambodzsába esetében a Gyilkos mezők (1984) című film forgatása, amelyen mellékszereplőként részt vett –, a neurotikus monologista tudatárama lényegében anekdoták és személyes traumák elbeszélése, amelyben az is megeshet, hogy egy intenzív marijuánás élmény után pár perccel már anyjának gyakran emlegetett öngyilkosságára terelődik a szó.

A filmek kizárólag Gray személyére fókuszálnak, így az alkotók a filmszerűség erősítése érdekében kénytelenek a lehető legtöbbet kihozni stilizációs eszköztárukból. A Jonathan Demme által jegyzett Úszás Kambodzsába még egészen visszafogott formai játékot valósít meg: a rendező ugyan mozgatja a kamerát, plánoz, és esetenként a hangkulisszával is (zene, effektek) megtámogatja a képeket, továbbá a világítással is szívesen poentíroz, viszonylag ritkán irányítja a figyelmet a formára. Demme ugyanakkor a Gyilkos mezők néhány jelenetének beemelésével a Gray-filmek között egyedülálló módon színészi szerepben is megmutatja a mesélőt, ráadásul munkája talán legeredetibb megoldásaként egy ponton a beállítás/ellenbeállítás formában játszatja el Gray-jel az aktuális (párbeszédes) anekdotát.

A neves brit dokumentumfilmes, Nick Broomfield rendezte Monster in a Box kicsit módosított változatban át is veszi ezt az ötletet, és valamivel hangsúlyosabb stilizációt mutat fel. Broomfield is használ különféle hanghatásokat, és a fényjátékkal jó néhányszor homogénné teszi a hátteret, ő azonban már csak a nyitásnál ad képet a fel-felnevető közönségről, és nála Gray gyakrabban teremt szemkontaktust az otthon ülő nézőkkel.

A Gray’s Anatomyt jegyző Steven Soderbergh a hangsávval kevéssé bíbelődik, a felvételeket azonban nemegyszer szélsőségesen felstilizálja, és már nem csak az érzelmileg hevesebb részeknél. A háttér homogenizálása helyett ugyanakkor inkább Grayt redukálja gyakran fekete figurává, és még az adott anekdota terét is képes az elbeszélő köré szerkeszteni (lásd az indián szertartás beszámolóját). Közönséget a rendező nem mutat (csak be-bevág beszélőfejes felvételeket az aktuális témáról nyilatkozó civilekről), és a tér absztrahálásával még jobban kiemeli a történetmondót és a történetet. A szintén általa rendezett And Everything Is Going Fine dokumentumfilmje hagyományos felvételfüzér a korábbi filmek bizonyos jeleneteiből és egyes Gray-jel készült interjúk részleteiből, így Soderbergh eléri, hogy az alanyát ne mások elbeszéléseiből, hanem Gray saját megnyilvánulásaiból ismerjük meg.

A fenti filmek sűrű tartalmukat a Gray esetenként lázas retorikája által befolyásolt formával társítják, és bár karakteres alkotók munkái, a szerzői pozíción a rendezőknek legjobb esetben is osztoznia kell az életét történetekké konzerváló mesélővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 27-27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10545