KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amin a muszlimok röhögnek

Vajda Judit

Looking for Comedy in a Muslim World – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Albert Brooks. Kép: Thomas E. Ackermann. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Albert Brooks (Albert Brooks), Penny Marshall (Penny Marshall), Fred Dalton Thomson (Thompson szenátor). Gyártó: Kintop Pictures / Shangri-La Entertainment. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 98 perc.

 

Gondoltuk volna, hogy Albert Brooks komikus vígjátékokat is rendez? Hogy az meg kicsoda? Na így vannak ezzel az Álomgyár szereposztói, producerei és rendezői is – akiknek valahogy mindig csak az Apósok akcióban szerencsétlenje és a Némó nyomában egyik szinkronhangja jut róla eszükbe – ezért nincs emberünknek manapság semmi dolga, így elvállalja azt a diplomáciai megbízatást, hogy Indiába és Pakisztánba utazik kideríteni, hogyan lehetne megnevettetni a muszlimokat – így kerülve közelebb megértésükhöz és elfogadásukhoz.

Habár a témafelvetés már önmagában olyannyira abszurd, hogy akár igaz is lehetne (nemcsak Amerikában fordul elő ugye, hogy valamely minisztérium 500 oldalas tanulmányt rendel egy látszólag érdektelen problémáról), és Albert Brooks – legalábbis névleg – saját magát alakítja, az Amin a muszlimok röhögnek nem áldokumentumfilm, hanem egy nagyon jól felépített szabályos játékfilm, melyben az önreflexió csak azt a szerepet szolgálja, hogy még jobban nevessünk. Ugyanebből a célból számos politikailag inkorrekt – éppen ezért roppant szórakoztató – poént is beleírt az író-rendező-főszereplő Brooks.

A film ugyanakkor nemcsak a kulturális különbségekből csinál viccet, hanem (és csak egy kicsit eltúlozva) az amerikaiak tapintatlanságából, beleérző képességük hiányából és rövidlátásából is, ami csak látszólag ártalmatlan, de ha hatalommal párosul, súlyos következményekkel járhat. Slusszpoénjával a film olyan gyilkos szatíra és kegyetlen önkritika, hogy semmi meglepő nincs benne, hogy saját hazájában nem nagyon szerették (eredeti forgalmazója inkább elállt forgalmazásától, az imdb filmes adatbázis olvasói pedig 10-ből mindössze 5 és fél pontot szavaztak meg neki). Mi viszont ha szeretnénk saját magukon röhögő és saját magukat kiröhögtető amerikaiakat látni (márpedig miért ne szeretnénk?), akkor ez a mi filmünk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8813