Eredményhirdetés? Kis pátosszal „győzelmi jelentésnek” is mondhatnánk. Sikeresnek látjuk filmtárgyú írásokra meghirdetett pályázatunkat. A számok is erről árulkodnak: 212 pályázó küldött be egy vagy több írást. 212... – kulcsszámmá válik majd, belső, szerkesztőségi hivatkozási alappá? Remélhetően igen. Mint a híres, mára fogalommá vált szám, a 424-es mozdonyé, számunkra most már a 212 is a mozgás, a lendület, az értelem versenyszáma.
A pályaművek egymástól elütő fogantatású és műfajú írások: szinte összemérhetetlenek. Itt sorakoznak először is az egyetemi dolgozatok. Esztétikai pallérozottság, a kommunikációelmélet ismerete, a friss, főiskolán tanult tudás mély vagy felszínesebb elsajátítása érződik rajtuk. Íróik gyakran többet, újabbat tudnak, legalábbis frissebb szemmel látnak, mint a szerkesztőség tagjaiból alakult alkalmi zsűrink – mint mi, „régiek”. Filmtörténeti ismereteik viszont érthetően csekélyebbek. Néhány nagy klasszikus mellett csak a mindenkori legújabbat, abból is leginkább Hollywood újdonságait ismerik – vagy akarják ismerni. A dolgozatok leggyakoribb témái a sci-fi, az akció- és katasztrófafilm, Tarantino világa és a Titanic. Hollywood uralma sok-sok tehetséges írás természetadta törvénynek, valamifajta magától értendő, vitathatatlan és örök ténynek fogadja el – holott nem az. Pályázóinkban fel sem merül, talán nem is érzik, hogy van, hogy lehetne – méginkább: volt, virágzott sokfajta „másmilyen” film: a régi Hollywood, a francia lírai realizmus, az olasz neorealizmus... A mai percre rábámuló naivság, vagy a szűkös látókör és ismerethiány magyarázza? A vélt időszerűség kritikátlan elfogadása?
A dolgozatok legtöbbje nagyon „egyetemista”, nagyon „bölcsészkari”. Harsog bennük az esztétikai tolvajnyelv, a kommunikációelmélet divatos zsargonja. „Szaknyelv”, legyen: s bár a kritika nem tudomány, bolond lenne az a kulturális folyóirat, mely kiátkozná a tudomány szaknyelvét, csak azért, mert idegenül cseng. „A klónikus kép szemiológiája” – idéz fel Buñuel egy hasonló című egyetemi előadást, melynek hallatán pofonra lendült az ökle. Még a tehetséges dolgozatok nagy részét is el kellene dugnunk a Mester elől.
Mégis, örvendetesnek véljük a főiskolai képzés hatását. Ami egy évtizede még vágykép, utópia volt, mára valóság: egyetemi katedrán oktatják a filmet és sajátosságait – igaz, nem annyira művészetként, inkább a kommunikáció egyik fajtájaként, a reklám lehetőségeként, a televízió egyik ágazataként vizsgálják.
Magyar filmről keveset olvashattunk. Tanulságos – leginkább talán a magyar filmre nézve az.
Az egyenletesen jó színvonalú pályamunkák közül is kiemelkedő írással nem találkoztunk, így első díjat nem adunk ki, bár a jutalmazottak számát megnöveltük. Örömmel említjük meg: a határon túli magyar pályázók jó felkészültségről tanúskodtak. Jónéhány középiskolás és egy lelkesen őszinte általános iskolás tanuló is küldött tehetséges fogalmazványt. Buta, ellenszenves, rút dolgozattal nem találkoztunk.
A szak- és szemináriumi tanulmányokon kívül a Filmvilág „Láttuk még” rovatára emlékeztető, s annak színvonalát olykor elérő (meghaladó?) írásokat is bőven olvashattunk. Csapongó szubjektív beszámolókat, melyeket sokszor csak az ötlet és a friss élmény ereje táplált. Novellát is kaptunk. Nem filmtárgyú, még közvetve sem – viszont tehetséges. Sajnos, nem vehettük figyelembe. Akadtak, akik egyetemi lapokban már nyomtatásban megjelent cikkeikkel pályáztak. Sőt, volt, aki rangos irodalmi folyóiratban publikált színvonalas írásainak fénymásolatát küldte el. Díjazottként nem számoltunk vele, de nagyra értékeljük.
II. díj (30.000-30.000 Ft):
Ágfalvi Attila (Budapest): Miért nem forgatta le Buñuel a Là-bas-t?
Palásti Gábor: A halál örök útvesztői (Janisch Attila: Hosszú alkony)
III. díj (20.000-20.000 Ft): Varró Attila (Szolnok): X-ekták
Gergényi Attila (Szigetszentmiklós): Lewis és Kern (Michael Powell: Peeping Tom, Krzysztof Kie¶lowski: Három szín: Piros)
A Szerkesztőség dicséretben részesíti Stőhr Lóránt (Budapest) Kétkezes (A kárbecslő), Köllő Killa (Páty): A vihar kapujában, Molnár Dániel (Bordány) Pornográfia az Interneten, Bodolai László (Budapest) Honey Moon, Berta Ádám (Szeged) A segglyuk, a kocsi és az ige (Ponyvaregény), Besze Barbara (Pécs) A kis Valentino, Margitházi Beja (Kolozsvár) Ne filmezzenek minket! (A Belov család) Strausz László (Budapest) Az identitás régészete (A rajzoló szerződése; Caravaggio), Somogyi Marcell (Budapest) Egy talált tárgy (Hajnóczy Péter és a film) című tanulmányát.
Továbbá Gayer Zoltánt, László Pétert, Szász Gergelyt, Cselőtei Pétert,Jakab Krisztinát, Hódi Hajnalkát, Fodor Sándort, Morvái Noémit, Kocsis László Leventét, Tárcsa Zoltánt, Szászi Zsuzsannát, Zsidai Pétert, Gőzsy Katalint, Gál Pétert (Budapest), Praznovszky Bencét (Nemesvámos), Fülöp Tamást (Szolnok), Sárközi Erikát (Dunaújváros), Csordás Pétert (Tatabánya), Kopasz Fabiolát (Szeged). Külön köszönetet mondunk részvételéért Turi Timi makói általános iskolai tanulónak.
Az említetteken kívül a többi pályázót is szívesen látjuk szerzőink között.
Minden résztvevőnek köszönjük a munkáját.
