KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

A magyar változat munkatársai

 

A hazai képregényesek növekvő önbizalmát jelezheti, hogy idén többen is világhírű történetek feldolgozásával tették próbára magukat. A vállalkozások tétje nem kicsi: a Tálosi András író, Vári Tamás rajzoló és Vadas Máté színező közös munkájaként készülő Zorro országos terjesztésbe kerülve találhatja meg a közönségét, Varga Tominak – a szerző következetesen becenevén hivatkozik magára – Az operaház fantomjából készített, vadonatúj adaptációja pedig a hosszabb terjedelmű, önálló mű végigrajzolásának feladatát rótta az alkotóra.

A legnagyobb dicséret, amit a magyar Zorro kaphat, hogy egy az egyben megjelenhetne az amerikai piacon is, senki nem orrontana kelet-európai készítőket. Az éppen száz évvel ezelőtt, Johnston McCulley ponyvaregény-sorozatában színrelépő figura Tarzannal vagy a Vörös Pimpernellel egyetemben a szuperhősök fontos előképe volt – a dúsgazdag fiatalember és éjjeli alteregójának kettőse, na meg persze a sötét jelmez miatt elsősorban Batman alakjára gyakorolt alapvető hatást. Ahogy a Douglas Fairbanks, Guy Williams vagy Antonio Banderas főszereplésével készült filmekből emlékezhetünk rá, Zorro története a mexikói befolyás alatt álló Kaliforniában játszódik, abban az időszakban, amikor a különféle hadseregek és hűbérurak által sanyargatott helyiek nem bízhattak a hatóságok igazságszolgáltatásában, hatóságok ugyanis nem nagyon voltak. Az első füzet alapján Tálosi megbízhatóan meséli újra a klasszikus, de újrafelfedezésre érdemes sztorit, miközben apró változtatásokat is eszközöl az alapanyagon. Don Diego de la Vega némának megismert inasa, Bernardo ezúttal szószátyár jóbarát, ami nem meglepő annak fényében, hogy Tálosi első saját sorozatának, a Charaxnak is egy gyorsbeszédű csiga volt a legemlékezetesebb mellékkaraktere. Vári rajzai korrektek, mindössze a kompozíciókat lenne érdemes dinamikusabbá tenni, egy-egy jelenetben ugyanis a panelek elrendezése fékezi a cselekmény iramát. E cikk megjelenésekor már a második füzet is az újságosokhoz kerül, és okkal lehetünk kíváncsiak a folytatásra.

Eredetileg Vári Tomi is folytatásokban készítette el Az operaház fantomja adaptációját, csak ő az interneten publikálta az anyagot, angol nyelven. A szerző Amerikában, a híres Kubert Schoolban tanult képregénykészítést, majd színezőként kezdett el dolgozni, például a Tini Nindzsa Teknőcökön. Első saját képregényével az eredeti Gaston Leroux-regény előtt akarta leróni a tiszteletét, és munkája valóban a klasszikus magyar adaptációs képregényeket idézi a tekintetben, hogy szorosan követi a forrásművet, dramaturgiájában és rajzi stílusában is inkább konzervatív. A változatos plánozás és a színhatások mindvégig izgalmassá teszik az amúgy is pergő cselekményt, az alakok – különösen a hősnő – viszont nem elég szabályosak, „szépek” egy ilyen realista stílusú adaptációhoz. Az újabb, giccses feldolgozások után mégis jólesik ezt a horrorhoz közelebb álló Fantom-változatot lapozgatni.

 

Tálosi András – Vári Tamás – Vadas Máté: Zorro 1. Színes, irkatűzött, 32 oldal. Kiadó: GooBo.

Varga Tomi: Az Operaház Fantomja. Színes, puhafedeles, 112 oldal. Szerzői kiadás.

 

Még egy kis horror

 

Nem adaptációról van szó, de napestig lehetne sorolni A kisfiú és a szellembohóc előképeit. László Márk diplomamunkaként készített képregénye sokkal tartozik a Homokember-történettől Mike Mignola művein át a Gyerekjáték-filmekig számos rémmesének, legtöbbet mégis az ötvenes évekbeli amerikai horrorképregényeknek köszönhet. A Tales from the Crypt és társsorozatainak világát idézi a narrációs keret és az elbeszélőnek a halálesetekhez fűzött, fekete humorú kommentárja is. A finoman és aprólékosan kidolgozott, egyszerre lúdbőröztető és kedves rajzokon végül mégis több bomlik ki afféle tét nélküli zsánergyakorlatnál. László a melankolikusra hangolt befejezéssel kiemeli munkáját a vérben tapicskoló műfaji hagyományból, és a szubjektív érzékelés tartományai felé nyitja meg, illetve szerzői ars poeticába fordítja a csodaszépen muzsikáló bohóc történetét, akinek szó szerint a színpadon szakad meg a nagy szíve.

László Márk: A kisfiú és a szellembohóc. Fekete-fehér, puhafedeles, 40 oldal. Kiadó: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14283