KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A párizsi vonat

Kránicz Bence

The 15:17 to Paris – amerikai, 2018. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Jeffrey E. Stern könyvéből Dorothy Blyskal. Kép: Tom Stern. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Spencer Stone (Stone), Anthony Sadler (Sadler), Alek Skarlatos (Skarlatos), Isabelle Risacher Moogalian (Isabelle), Ray COrasani (Ayoub). Gyártó: Malpaso Productions / Village Roadshow Picures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 94 perc.

 

Két rendező akad az utóbbi évekből, akik nyolcvan fölött nemcsak dolgoznak, de kísérleteznek is, újító szellemű filmjeik pedig a magyar mozikba is eljutottak. Az egyikük a Búcsú a nyelvtől térhatású avantgárdját jegyző Jean-Luc Godard, a másik Clint Eastwood, aki harminchatodik rendezésében, A párizsi vonatban saját magukkal játszatja el a 2015-ös, meghiúsult terrorcselekmény hősies áldozatait. Ennyi rizikó nélkül Eastwood valószínűleg elaludt volna a forgatáson, mivel a film minden eleme feltűnt az utóbbi években készített filmjeiben: a kéretlenül is hőssé váló átlagjóska a Sullyból, a fegyverkezés és az amerikai „békeexport” mellett hitet tevő, konzervatív férfi hősök az Amerikai mesterlövészből, a sorsszerű katasztrófában helytálló kisemberek az Azutánból lehetnek ismerősek. Az életmű jellegzetes hősei és konfliktusai mellett a vonatos akciót előrevetítő, egyébként a hősök gyerekkori barátságánál kezdődő történet is elnyűtt sablonokra épít. Ráadásul a sztárokat a mellékszerepekben is nélkülöző A párizsi vonat képi és zenei síkon is Eastwood legprimitívebb, kifejezetten olcsó produkciókat idéző munkái közé tartozik.

Ám éppen a tudatos puritánságban áll Eastwood kísérletének lényege. A párizsi vonattal a rendező a dokumentumdráma műfajához kerül közel, ezért fogja vissza a történetben rejlő thrillerpotenciált és ragaszkodik a tévés esztétikához. A fináléban átadott Becsületrendek dokumentumfelvételei nem válnak le a film egészéről, mert addig is a merénylet valódi érintettjeit láthattuk – elvégre kik képviselhetnék hívebben a vásznon a hétköznapi amerikai bajnokokat, mint saját maguk? Más kérdés, hogy a darabosan játszó főszereplők, főként a monstruózus megjelenésű Spencer Stone játéka mindvégig bizarr és elidegenítő élményként tartja távol a nézőktől A párizsi vonatot. Eastwood pechje, hogy a fegyverbolondok hőstetteit megéneklő film premierje után egy héttel Floridában tizenhét embert ölt meg egy fiatal férfi, de tény, hogy enélkül sem könnyű rokonszenvezni olyan hősökkel, akik már gyerekként büszkén mutogatják egymásnak a ruhásszekrényben tárolt, éles lőfegyvereket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13652