KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Férfikor

Hétköznapi férfiak hétköznapjai

Kolozsi László

 Politzer Péter vágó első egészestés rendezése képes újat mondani a férfilétről.


 

Az egyik legnevesebb amerikai forgatókönyvírás guru szerint, annak a forgatókönyvnek, ami nem a hős életének legfontosabb időszakát meséli el, nem sok értelme van. A forgatókönyvnek a hős legfontosabb egy hetét, de ha lehet, ragaszkodva Arisztotelészhez, nem is ilyen hosszú időszakot, hanem csak egy sorsdöntő napját kell elmesélnie. Azt a drámai időszakot, amikor a hős belátóképessége és a körülmények oly módon ütköznek, hogy abban felvillan valami mélyen és megrázóan tragikus. Azt a pillanatot kell megmutatnia, amikor a főszereplőnek úgy kell döntést hoznia, hogy nem is sejti, mi fog történni, mert nem látja át a feltételeket.

Politzer Péter három karakteres, letapogatható háttértörténettel rendelkező férfihősének ugyan nem a legfontosabb napját látjuk, ugyanakkor a film a Robert McKee és Arisztotelész támasztotta feltételeknek egyebekben megfelel. Ugyanis a szereplők mindenképpen sorsfordító vagy sors egy szakaszát vagy egészét meghatározó, azt lezáró eseményeket élnek meg a kissé komótosan haladó fekete-fehér epizódokban. A három férfihős három életkort és három életstációt jelenít meg: az önállóságot próbálgató gyermekkort, a középkorú nagybőgős kamarazenész a házasság krízisét éli át, az öregember, a külsejére még kilencvenegy évesen is adó fotográfus az időskori magányét, az egyedül maradottak csöndes rémületét. Mintha Gustav Klimt Három életkor című festményének mozgóképes férfi-verzióját látnánk, egy-egy életút jellegzetes napját. Stációkat, melyek elvezetnek valamiféle megoldáshoz, az életszakasz lezárásához, de ezekben a stációkban nem elsősorban a beszűkült belátóképesség vagy a körülmények összjátéka nyilvánul meg, hanem a karakter. Elég sokat megtudunk a férfihősök hátteréről, vagy azért, mert a drámai szituációk egyértelművé teszik, mi történt velük, vagy azért, mert a maga szereplő mondja el, mi és hogyan esett meg vele. Ez utóbbira a példa a fotós, Szipál Márton, aki mindvégig monologizál, elbeszéli az életét (álnév mögé bújva ugyan, de időnként érezhetően a saját életét idézi fel): különösen tragikus házasságát a jeles zongoristanővel, akinek mintegy vigaszképpen, kárpótlásképpen hamisított lemezeket, és ezekekkel a hamisított lemezekkel ért el, nem sokkal a halála előtt, a feleség hamis – kettőjüknek a sorscsapás elviseléséhez erőt adó – sikereket. A színházban játszó remek zenész, Frank – a jazzbőgős Vass Péter alakítja – krízise nem ilyen megrázó: kizárja magát a lakásból, nehezen indul a napja. Róla egy a gyerekekre vigyázó nagyival folytatott beszélgetésből derül ki, hogy félrelépett, majd később egy barátjával folytatott beszélgetésből az is, kivel. A bőgős epizódjai olykor annyira suták, mint maga a bőgős. Ám éppen a jelenetek és magának a bőgősnek a sutasága az, ami megfogja, a történetre érzékennyé teszi a nézőt.

Ez az abszolút hétköznapi hős, akitől távol áll minden beképzeltség, minden kivagyiság, a korai Szabó filmek naiv hőseire, illetve a rendező Politzer Péter vágta némely film hétköznapi hősére, a Hajdu Szabolcs filmek hőseire emlékeztet. A valóságtól legelemeltebb, legköltőibb, mindenképpen az anyukája balesete miatt egyedül maradó, az első szerelemszerűségbe belezuhanó kisfiú, Samu néhány epizódja. Fischer Samu a vélhetően improvizatív jelenetekben érettebbnek tűnik, mint az idősebb férfiak, és bár a három karakter külsőre, minden szempontból nagyon különböző, mintha valamiféle előképét adná az örök és változtathatatlan férfihibáknak is. Éppen ettől a zavarba ejtő zárlattól olyan különös és erős film a Férfikor, lesz több egyszemélyes szkeccsfilmnél. Samu jelenetein keresztül lehet megérteni, mi is lehetett egyik legtöbbet foglalkoztatott vágónk szándéka, amikor ezt a filmet megrendezte: arról szólni, ami a férfijellemben megváltoztathatatlan, ami állandó, és időtlen. És ebből a szempontból Politzer filmje rokona az egy fiú sorsát éveken át követő Richard Linklater különleges biográfiájának (amire a cím nem is túl halványan utal), a Sráckornak.

 

FÉRFIKOR - magyar, 2017. Rendezte és írta: Politzer Péter. Kép: Kósa Péter. Zene: Chris Allan Todd. Vágó: Politzer Péter. Producer: Angelusz Iván, Ferenczy Gábor. Szereplők: Szipál Márton (Dezső), Vass Péter (Frank), Fischer Samu (Samu), Esztergályos Cecília, Bodó Antónia, Keres Emil. Gyártó: Katapult Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 78 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13442