KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/március
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Vágytárgyak, enteriőrök Kádár-kori álmok: lakásmesék
• Gelencsér Gábor: Isten szemével Beszélgetés Jeles Andrással
• Soós Tamás Dénes: Az éjszaka misztériuma Beszélgetés Máthé Tiborral
• Mészáros Márton: „A nehezítő körülmény én vagyok” Beszélgetés Sándor Pállal
• Szivák Bernadett: A pozitív hős és egy aljas módszer Beszélgetés Tóth Barnabással
• Varga Zoltán: Papírvizsla, madárkomédia Cseh András és Mata János animációi
ÚJ RAJ
• Vajda Judit: Egyedül nem megy Laurent Cantet
A ZSÁNER MESTEREI
• Géczi Zoltán: Halhatatlan kardok, örökkévaló kamerák Miike-jubileum
• Varga Zoltán: A látszat világai John Carpenter víziói
SZERELMI ÁTKOK
• Szabó Ádám: Szenvedélybűn Sokszorosított sztárok
• Baski Sándor: Beépített anyaghiba Fantomszál
NET/PAPÍR/OLLÓ
• Huber Zoltán: Hasadó valóságok Az álhírek és a közösségi média
• Pernecker Dávid: Travis Bickle meghalt Rajongói elméletek
• Szíjártó Imre: Filmmániások Jelentés a blogoszférából
• Pápai Zsolt: Az elnöknő emberei A Pentagon titkai
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Kiazmus és felemásság Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
FILMTÖRTÉNET
• Paár Ádám: Egy örökzöld német műfaj A Heimatfilm
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Bajnokok, mint mi BIDF
KÍSÉRLETI MOZI
• Varga Balázs: Enyészet The Rub
KRITIKA
• Schreiber András: Germán anya Sötétben
• Tóth Klára: A kultúra folytonosság A sátán fattya
• Kolozsi László: A félfülű Getty A világ összes pénze
• Pethő Réka: Küzdelmes kamaszbohóságok Lady Bird
MOZI
• Soós Tamás Dénes: Láthatás
• Huber Zoltán: Sztálin halála
• Kovács Kata: Mrs. Hyde
• Sepsi László: Vonat Busanba – Zombi expressz
• Sándor Anna: Az útvesztő: Halálkúra
• Baski Sándor: Ősember
• Benke Attila: 12 katona
• Alföldi Nóra: A hűséges
• Fekete Tamás: A szabadság ötven árnyalata
• Kránicz Bence: Fekete Párduc
DVD
• Benke Attila: A ferde ház
• Géczi Zoltán: Buena Vista Social Club: Adios
• Varga Zoltán: Dargay Attila gyűjteményes kiadás
• Kovács Patrik: Bővérű nővérek
• Pápai Zsolt: Novemberi gyilkosság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Zomborácz Virág: Utóélet

„És íme, remekül van a fiú”

Czirják Pál

Zomborácz Virág debütálófilmje friss, lendületes, ötletgazdag munka. Nem hibátlan, de végig élvezetes. Egyszerűen jó nézni.

Időről időre elmerengünk a hazai film nézőszámainak drámai visszaesésén. A folyamat mögött számos külső és belső tényező húzódik meg: többek között az intézményrendszer drasztikus átalakítása, az ennek eredményeként bekövetkezett szolid néhány éves szünet vagy a filmfogyasztási szokások nemzetközi léptékben zajló átrendeződése. Így aztán különösen fontosak az olyan alkotások, amelyekkel meg lehet győzni a közönséget, újra érdemes magyar filmekre is jegyet váltani. Az olyan darabok, amelyek ismerős, de nem unalomig ismert – épp ezért mindig újra felfedezhető – világokat mutatnak nekünk, amelyek főhőseiért szoríthatunk, amelyek szereplőivel újra együttérezhetünk. Márpedig az Utóélet pont ilyen film. Minden megvan benne, ami egy szerethető történethez kell.

A filmben egy megingathatatlan tekintélyű lelkész apa (Gálffi László) és zárkózott, szorongásos fia (Kristóf Márton) kissé problematikus kapcsolatát kísérhetjük figyelemmel, amely az apa váratlan halála és szellemként való visszatérése után vesz fordulatot. Az új helyzettel mindketten új esélyt kapnak: az apa talán végre útjára engedheti fiát, a fiú talán megteheti élete első önálló lépéseit. Zomborácz Virág rövidfilmjeihez hasonlóan ezúttal is inkább jól felépített, erős szituációkra és szereplői intenzív személyes jelenlétére alapoz, míg a dialógusok visszafogottabbak. Nincsenek túlbeszélve az egyes jelenetek, nincsenek túlpszichologizálva az emberi kapcsolatok, bármennyire is kínálná magát egy esetleges pszichoanalitikus olvasat számára például a történet magját képező apa-fiú viszony, illetve annak bizarr irányváltása. Ami működteti a filmet, az az elbeszélés sajátos humora, a történetszálak alakításában, az ábrázolás szatirikus felhangjaiban, a színészek apró gesztusaiban megnyilvánuló finom irónia, amely távolságtartás és megértő elfogadás egyszerre.

Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy mindezzel Zomborácz a könnyebb utat választotta. Az alkotói döntések tétje ugyanis akkor sem kisebb, ha az elbeszélés a szöveg dominanciája helyett inkább a szituációk belső dinamikájára és a karakterek jelenlétére támaszkodik. Ebben az esetben ugyanúgy csalhatatlan dramaturgiai arányérzékre van szüksége a rendezőnek, valamint jó szemre a megfelelő színészek kiválasztásához. A dramaturgia terén Zomborácz filmje még nem mindig tűnik meggyőzőnek, a történetvezetés olykor következetlen saját belső logikájához, a vidéki szegénylét megjelenítése pedig igencsak díszletszerűre sikerült; a szereplőgárda viszont az Utóélet egyik igazi telitalálata. Gálffi előbb a határozott, kemény apafigura, majd az úgyszólván öntudatlan, sokáig néma szellem alakításában lenyűgözőt nyújt, nemkülönben Csákányi Eszter a családdal élő nagynéni, Gyabronka József az esperes, Petrik Andrea a szenvedélybeteg lány, Kocsis Gergely az orvos és Anger Zsolt az ezoterikus autószerelő szerepében. Emellett a film messzemenően visszaigazolja Zomborácznak azt a vállalását is, hogy a lelkész fiának szerepét a nem hivatásos Kristóf Mártonra osztotta. Jelenléte és összjátéka a többiekkel egészen különleges pillanatokat teremt.

Az Utóélet másik erőssége képeinek rendje. Pohárnok Gergely operatőr „talált” tájai, a lassítások szekvenciái, az egyes jelenetekben jól elhelyezett groteszk részletek anélkül állnak össze markáns és maradandó látványvilággá, hogy közben elnyomnák a történetet. A gyárkéményekkel keretezett, csendes víztükrű horgásztó, előtérben a pallók erdejével, a halála pillanatában elzuhanó apa, majd az erre asszociálódó szobor és összetört edénycserepek képsora, a temetés végén felszállni nem akaró galamb motívuma vagy az apa immár szellemként való felbukkanásai egyaránt a film emblematikus – vizuálisan is egyedi – elemei, miközben a cselekményvilág szerves részei is egyúttal.

És ha mindez nem lenne elegendő a mozilátogatók kíváncsiságának felkeltéséhez, már önmagában a tematika különlegességként hat, hiszen hazai rendezőknél ritkán találkozunk kísértetekkel. Bár Zomborácz Virág munkája önmagában nem válthatja meg a magyar filmet, még néhány hasonlóan szerethető alkotással együtt mindenképp segíthet a nézők visszacsábításában.

UTÓÉLET – magyar, 2014. Rendezte és írta: Zomborácz Virág. Kép: Pohárnok Gergely. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Szalai Károly. Producer: Pusztai Ferenc. Szereplők: Kristóf Márton (Mózes), Gálffi László (Apa), Anger Zsolt (Szerelő), Petrik Andrea (Asszisztens), Gyabronka József (Pap), Csákányi Eszter. Gyártó: KMH Film. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. 95 perc.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11697