KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyors meló

Gyenge Zsolt

Go Fast – francia, 2009. Rendezte: Olivier Van Hoofstadt. Írta: Bibi Naceri, Emmanuel Prevost és Jean-Marc Souvira. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Alexandre Azaria. Szereplők: Roschdy Zem (Marek / Slimane), Olivier Gourmet (Jean-Do), Jean-Michel Fete (Méco), Jil Milan (Lucien), Catalina Denis (Gladys). Gyártó: Avalanche / Europa Corp. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 90 perc.

 

Ilyen egy film, ha valaki komolyra fordítja a Besson-féle Taxi filmek száguldós dramaturgiáját, majd ötvözi az amerikai akció-thrillerek feszültségkeltésével és rendőri felkészültséggel kapcsolatos naivitásával. A Gyors meló remekül bizonyítja, mennyire termékeny tud lenni az amerikai műfaji struktúráknak az európai filmes látásmód nyersességével való házasítása: a rendező kitűnőre vizsgázik az egyes jelenetek és karakterek megkonstruálásából, a rendőrségi kamerák megfigyeléseit kihasználva pedig látványos, különböző textúrájú felvételekből összeállított képi világot teremt.

A cím a kábítószercsempészek elosztási technikáját fedi, aminek lényege, hogy a termelőktől az árut gyorsabban juttassák a piacra, mielőtt még a rendőrök lekövethetnék a résztvevők mozgását. A módszer azonban nem garantált: rögtön a film elején, mialatt Párizs egyik hírhedt külvárosában figyelik a drogterjesztők mozgásait, a központból irányító algír származású srácon kívül egy teljes csapatot kinyírnak. A legjobb barátai elvesztése miatt bosszúra szomjazó Mareknek kapóra jön, hogy az amerikai rendőrök ennek a bandának a leleplezéséhez beépülő embert keresnek.

Az alvilág különböző figuráit és működésének helyszíneit a tengerentúli moziknál jóval erőteljesebben és hitelesebben bemutató jelenetek révén kétharmadáig lendületes, élvezetes a film, tökös szituációkban, jól megrajzolt karakterekben és egzotikus hátterek között zajló izgalmas száguldásokban gyönyörködhetünk, de aztán, ahogy kezd összeállni a kép, egyre gyakrabban kérdezgetjük magunktól: ennyi az egész? A Nemecseknél is rosszabbul járó forgatókönyvíró (valamiért sehol sem lehet megtalálni a nevét) a jó alaphelyzet után nem tud újabb fordulatokat felmutatni, nem mer vezéráldozatokat hozni, és szinte nevetségesen könnyűnek mutatja a rendkívül ügyesnek bizonyuló rendőrök munkáját. A Gyors meló olyan, mint a visszavonulásig nagy ígéretnek maradt sportoló: az idő előrehaladtával egyre kevésbé hiszünk abban, hogy lesz belőle valami.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9924