KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A piszkos tizenkettő

Farkas Miklós

 

Robert Aldrich filmjének megkésett bemutatója kapcsán érdemes a könyvet, Nathanson bestsellerét és annak adaptációját összehasonlítani. Érdemes, nehogy a naiv olvasó a regényt követő „pedagógiai hősköltemény”-re számítva üljön be a nézőtérre. És érdemes azért is, mert a film forgatókönyvírói egészen sajátos mentalitással alakították át a történet lényegét, mégpedig olyan körmönfontan, hogy a cselekményen alig változtattak.

A regényben Reisman amerikai századost a világháború idején különleges feladatra kérik (!) fel: szedjen össze tizenkét, részint halálos ítéletük végrehajtására, részint több évtizedes börtönbüntetésük letöltésére várakozó foglyot egy angliai katonai börtönből, s próbáljon meg ismét embert faragni belőlük. Mindezt kísérleti céllal! A tizenkét kiszemelt rab kívül-belül piszkos; csapatuk paranoiás, őrült, aberrált, mindenre elszánt csőcselék, a legmocskosabb, legocsmányabb bűnök terhelik lelkiismeretüket, már amelyiknek van. Nathanson művének hatszáz oldala pszichológiai hitelességgel, lebilincselően meséli el, hogyan válnak – úgy-ahogy – ismét önmagukat és egymást becsülő emberekké, formálódnak közösséggé.

A filmváltozat 1967-ben készült, és ahhoz a kissé nacionalista vonulathoz tartozik, amelyet nálunk például A halál ötven órája, A Telemark hősei vagy A Crossbow-akció képviselt. Mint azoknál, a lélektani motívumok ebben a szuperprodukcióban is a háttérbe szorultak. Aldrich századosa afféle szupermen, aki büntetésből lesz a Piszkosok kiképzője (merthogy nem tisztelt sem embert, sem feljebbvalót). A film tizenkettője megtévedt, de alapjában belevaló, igazi rágógumicsócsáló, flegma, hős amerikai katona. Aldrich tehát nem sokat időzik az „emberfaragás” kevéssé látványos részleteinél, hamar letudja a regény első ötszáz oldalát. Ami őt érdekli: miként tör borsot a százados és időközben elitté vált alakulata egy pojáca ezredes orra alá, majd pedig miként tesznek – hatalmas vérveszteség árán – eleget feladatuknak. (Ez a rész a könyvben egyébként 11 oldalt tesz ki, egy szikár katonai jelentés formájában!)

Mindezek persze csak a remek regény olvasása után merülnek fel a nézőben. Ha elfogadjuk azt, hogy A piszkos tizenkettő nem Nathanson regényéből, legfeljebb annak nyomán készült, egy izgalmas, szórakoztató, látványos kalandfilmen szórakozhatunk. (Lee Marvin, Telly Savalas, Donald Sutherland és más világsztárok mellett az egyik főszereplő egyébként John Cassavetes!)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6383