KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/január
TECHNIKA ÉS MÁGIA
• Borbíró András: Digitális délibábok Technokrata mágia
• Hirsch Tibor: Sejtfal kontra műszerfal Fantasztikus tudomány
• Huber Zoltán: Zsugorfóliás csomagolás Kicsinyítés
FILMEMLÉKEZET
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos – 1. rész Bánky Viktor
• Godard Jean-Luc: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe Jean-Luc Godard
• Vajda Judit: Ocsúból a tiszta búzát A filmművészet története – Egy odüsszeia
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: A hiányzó másik Új raj: YorgosLanthimos
• Varró Attila: Trójai faló A szent szarvas meggyilkolása
FILM / KÉPREGÉNY
• Ádám Péter: „Tintin – én vagyok” Hergé papírmozija
BALKÁN EXPRESSZ
• Szíjártó Imre: Szerelmi ügyek Dušan Makavejev pályakezdése
• Balázs Attila: A magányos szervezet titka Makavejev, a rebellis
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az ember, akit háromszor is meg lehet ölni Beszélgetés Szász Jánossal
• Zalán Vince: Csataterek Rózsa János doku-trilógiája
• Tóth Klára: „Mért ne legyek tisztességes…?” Tóth Péter Pál: A Gulyás testvérek
• Kornis Anna: Élet-minta Kármentő Éva: Muszter
FESZTIVÁL
• Kovács Patrik: Képekbe fojtva Verzió
• Baski Sándor: A nő megfizet Sitges
• Bartal Dóra: A kapitalizmus határai Jihlava
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Jóban, rosszban Better Call Saul
KRITIKA
• Kránicz Bence: A mi fiunk A Viszkis
• Vincze Teréz: A miniszter asszony félrelép A vendégek
• Huber Zoltán: Erre tovább Legjobb úton
• Beretvás Gábor: Légembólia Életem legrosszabb napja
• Barkóczi Janka: A társalgás logikája Jöjj el napfény!
MOZI
• Pethő Réka: Fortunata
• Varró Attila: Floridai álom
• Margitházi Beja: Kutyák
• Nevelős Zoltán: Lucky
• Zsubori Anna: Loving Vincent
• Vajda Judit: Szex, ex, szerelem
• Kovács Marcell: Bőrpofa
• Kránicz Bence: Szabadulószoba
• Alföldi Nóra: Szerelem tesztelve
• Roboz Gábor: 24 óra a halálig
• Sepsi László: 68 lepedő
• Tüske Zsuzsanna: Az igazi csoda
DVD
• Pápai Zsolt: A szerelem vak
• Gelencsér Gábor: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás I.)
• Kovács Patrik: Gyilkosság az Orient Expresszen
• Kránicz Bence: Batman Kétarc ellen
• Horányi Péter: A halászkirály legendája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült életek

Baski Sándor

La vida Loca – spanyol-mexikói-francia, 2008. Rendezte: Christian Poveda. Kép: Christian Poveda. Zene: Sebastian Rocca. Gyártó: Aquelarre Servicios Cinematograficos / El Caiman / La Femme Endormie. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 90 perc.

 

Miután Roberto Saviano a camorráról szóló tényregényének a Gomorra nevet adta, Christian Poveda dokumentumfilmje nyugodtan futhatna „Pokol” címen is. A párhuzam csak annyiban sántít, hogy míg Saviano a nápolyi maffiáról átfogó körképet adott, Povedát – épp úgy, ahogyan a Gomorra adaptációját jegyző Matteo Garronét – nem az okok, hanem a következmények érdeklik. Az Őrült életekből így aztán nem is tudjuk meg, hogy mi áll a San Salvador-i bandaháborúk hátterében – a ’90-es években Los Angelesből kitoloncolt latin-amerikai származású bűnözők voltak azok, akik nem csak a „gettókultúrát”, de véres belharcaikat is exportálták az óhazába. A várost uraló két rivális banda közül Poveda az úgy nevezett M-18-as csoport néhány tagjának életét követte, több mint egy éven át. Szereplői mindannyian tinédzserek vagy fiatal felnőttek, akik már maguk is többgyermekes szülők. Munkájuk nincsen, az arcukat borító, bandatagságukat jelző tetoválások miatt nem is vennék fel őket sehova. Harcolni, lőni, szúrni nem látjuk őket, csak azt, amikor már kiterítve fekszenek az aszfalton, vagy a ravatalon, az átkozódó, vérbosszút fogadó egykori társak gyűrűjében.

A film elején még úgy tűnik, hogy az ellenpontot a gettó közepén működő pékség dolgozói képviselik, akik az M-18 egykori tagjaiként próbálnak tisztességes munkából megélni. Vezetőjüket azonban, aki hosszasan szónokol a rehabilitáció fontosságáról, gyilkosság miatt elítélik, és idővel a többiek is követik őt a börtönbe. A kétségkívül sokkoló gettótabló minden másodperce azt sugallja, hogy tetszőleges helyen leszúrva egy kamerát San Salvador bandák uralta negyedeiben, szenvedéssel, esztelen erőszakkultusszal és halállal találkozhatunk. Poveda filmje – eligazító narráció, riporteri jelenlét vagy az átgondolt szerkesztői munka hiányában – így nem sokkal több mint testi-lelki szörnyszülöttek középkori vásárokat idéző seregszemléje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9864