KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Papírsárkányok

Harmat György

The Kite Runner – amerikai, 2007. Rendezte: Marc Forster. Írta: Khaled Hosseini regényéből David Benioff. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Shaun Toub (Rahim Kahn), Khalid Abdalla (Amir), Sayed Jafar Masihullah Gharibzada (Omar), Said Taghmaoui (Farid), Atossa Leoni (Soraya). Gyártó: DreamWorks SKG. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

„Érted akár ezerszer is” – mondja a kis Hasszán az 1978-as Kabulban testi-lelki jó barátjának, Amirnak, és már rohan is, hogy visszahozza versenynyertes papírsárkányukat. „Érted akár ezerszer is” – szól a filmvégi jelenet felnőtt Amirja a 2000-es San Franciscóban Hasszán kisfiához, Sohrabhoz, mielőtt a közösen felrepített papírsárkány után futna. Giccses lekerekítés vagy szívszorító-felszabadító mementó? Én az utóbbi felé hajlok, s erre a két ikermondat között lezajló sorshistóriák stációi indítanak: barátság, hűség, megbocsátás Hasszán részéről, barátság, árulás, kései jóvátétel Amiréről.

A kabuli születésű, tizenévesen az USA-ba került Khaled Hosseini önéletrajzi elemeket sem nélkülöző, nagy visszhangot keltett, magyarul is megjelent regényét Marc Forster vitte filmre. Afganisztán tizenkét éves történelme nem háttér itt. A gyermekbarátságban a törést az okozza, hogy Amir nem lép közbe, mikor Hasszánt idősebb fiúk megverik és egyikük megerőszakolja. Saját vétkét elviselni nem tudván Amir hamis váddal eltávolíttatja a maga közeléből Hasszánt. Az erőszak oka pedig az, hogy a többségi pastu és szunnita Amirtól eltérően Hasszán kisebbségi hazara és siita. Hasszánt évek múltán (Amirék kabuli házának védelmében) megölik a tálibok, Amir pedig a segélyhívó szóra hazatér Amerikából és belemegy a veszélyes küldetésbe, hogy Hasszán megárvult fiát kimenekítse a tálib uralom poklából. Ez utóbbi megjelenítése döbbenetes erővel hat, de a Papírsárkányok egyik legfőbb erénye amúgy is Afganisztán különböző arcainak (idilli, fenyegető stb.) rendkívül érzékletes ábrázolása, ami bravúros teljesítmény, mivel az ott játszódó jeleneteket Kínában vették föl. A sikerült atmoszférateremtést segíti, hogy a szereplők jórészt nem angolul, hanem dari, pastu nyelven beszélnek, s szinte nincs köztük született amerikai. Sztár sincs, csak színészek és gyerekszereplők, egytől egyig kitűnőek. Marc Forster (Szörnyek keringője) tesz ugyan engedményt a tengerentúli közízlésnek (mégiscsak hollywoodi rendező), de mértékkel (hisz az igényesebbek közül való). Szimpatikus benne, hogy – a társkereső hirdetések fordulatával élve – „komolyak a szándékai”. Így némely vadromantikusnak ható fordulat, az időnkénti túlzott érzelmesség, leegyszerűsítés ellenére filmje nem egykönnyen hull majd ki az emlékezetből.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9280