KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zene és szöveg

Vajda Judit

Music and Lyrics – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Marc Lawrence. Kép: Xavier Pérez Grobet. Zene: Adam Schlesinger. Szereplők: Hugh Grant (Alex), Drew Barrymore (Sophie), Campbell Scott (Sloan), Brad Garrett (Chris). Gyártó: Castle Rock Entertainment. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 96 perc.

 

A hatvanas-hetvenes évek után visszatért a nyolcvanas évek divatja is – legalábbis Marc Lawrence romantikus komédiájában: a Zene és szövegben ugyan nem a magasszárú csizmába tűrt farmer és a szűk szárú nadrág hódít, de benne egy trendi tinisztár a retró jegyében egy nyolcvanas évekből szalajtott, egykori popikont (a PoP együttes jeles tagját) kéri fel, hogy záros határidőn – néhány napon – belül írjon neki egy új dalt, amit majd ketten adnak elő. Sajnos Alex Fletcher dalszövegírásban sosem volt jó, ám segítségére siet a virágait locsoló Sophie, aki véletlenül nagyon frappáns kis szöveget kreál a férfi által szerzett dallamhoz.

A jó hír viszont, hogy a filmben a romantikus vonulatot leszámítva olyan erős ingerek érik a nézőt, hogy például már a legelső percben félholtra nevetheti magát (amikor is egy az egyben lejátsszák a PoP együttes egykori slágerének videoklipjét tupírozott frizkókkal, válltöméssel, szűk nacikkal, egy kis A-ha-fílinggel és az Alexet alakító Hugh Granttel). A szerelmi szál bonyolódásánál ugyan ezek az ingerek már sokkal kevésbé erőteljesek, de amint kiégett sztárunk felkérést kap egy vidámparkbeli fellépésre vagy egy laza haknira egy, a nyolcvanas években végzett osztály találkozójára, az önfeledt és gúnyos röhögés szerencsére ismét legyőzi „a dalszerző és a szövegíró egymásra talál a zongoránál, vagy mégsem?” nem igazán meglepő fordulatait.

A Zene és szöveg ugyanakkor a nyolcvanas évek és az egykori csillagok mellett a jelenkori zeneiparból és az aktuális üdvöskékből ugyanúgy és ugyanolyan élvezetesen csinál viccet. Cora Corman, a népszerű énekesnő alakjába kis fantáziával bármelyik Britney- vagy Christina Aguilera-klónt beleképzelhetjük, de megkapja a magáét az álbuddhista műzen és a New Age is. Mivel Lawrence filmje a romantikus vonalon nem hoz sok újdonságot és katartikus élményt, a fentebb említett komikus pillanatokon kívül főként azt érdemes figyelni benne, ahogy Hugh Grant egy igazi testhezálló szerepben egy kicsit saját magát is kifigurázza.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8960