KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Da Vinci-kód

Vörös Adél

The Da Vinci Code – amerikai, 2006. Rendezte: Ron Howard. Írta: Dan Brown regényéből Akiva Goldsman. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Tom Hanks (Langdon), Audrey Tautou (Sophie), Ian McKellen (Sir Teabing), Alfred Molina (Aringarosa), Jean Reno (Bezu), Jürgen Prochnow (Vernet). Gyártó: Columbia Pictures / Imagine Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

 

Dan Brown bestsellerében Langdon, a szimbólumkutató-professzor és bájos menekülőpartnere, Sophie, a kódfeltörő megszállottan hajkurásznak egy rejtélyt keresztül-kasul Párizson, sőt, Európán, a náluk csak még megszállottabb egyházi és egyházközeli figurák árnyékától kísérve. Klasszikus ponyvasztori, mindene megvan: rejtvényfejtés, bujkálás-üldözés, nyomozás, többszörösen összetett tagmondatok és felesleges szóvirágok hiánya: szinte kész forgatókönyv. Külön izgalmassá pedig kultúrtörténeti érdekességei, két évezredes mítoszt döngető, közbeszédet provokáló állításai tették. Vagyis igazi filmalapanyag, gondolhatnánk.

Ron Howard az Egy csodálatos elme referenciájával nem is lenne rossz választás. A film se rossz. De nem is olyan jó, mint lehetne. A regénynek ugyanis a gerincét valóban a filmben is látványosan-atmoszférikusan ábrázolt, váltakozó helyszíneken zajló történések és a köztük megejtett izgalmas futkározások adják – de nem a velejét. A velejét azok a, LeonardoMária Magdolna-tengely mentén elrejtett talányok adják, amelyekből meglepő történelmi teória állhat össze – a regény és a krimi mint fikciós műfajok szempontjából ennek hitelessége gyakorlatilag lényegtelen. A Magdolna-mítosz és a Szent Grál körüli titok ügyesen manipulatív, folyamatos leleplezése „eteti meg” velünk a könyvet, lendíti el kissé a közhelykrimitől – és lendíti előre a filmet is. A probléma nem adaptációs, hiszen nem egy nagy regényhez kellett felérni – csupán egy regényesített irodalmi forgatókönyvet filmre vinni. Azonban vagy a bátorsága hagyta el alkotót, vagy a képzelete: nem erős műfaji mozi – üldözős ponyvafilm készült.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8637