KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szótagrejtvény

Loránd Gábor

 

Nagyon rémes krimit; szándékozott rendezni Pawel Komorowski. Láttunk is idegborzoló hajszát a lépcsőházban, borotvával felhasított arcot, tenyeret, hallunk Tarzanénál velőtrázóbb sikolyokat ebben a bűnügyi szerelmi három-, sőt négyszög-történetben. Piotr, sebész főorvos, családapa (a Keresztesekből és a Mater Johannából jól ismert Mieczyslaw Voit alakítja), szerelmi viszonyt folytat Évával, aki ugyanabban a kórházban asszisztens. Felesége nem akar válni, viszont szeretője elhagyja egy fiatalabb férfiért. De amikor Évától névtelen levelekben egy zsaroló pénzt követel, és borotvával fenyegeti (hogy milyen okból, milyen alapon, nem tudjuk meg), a lány Piotrnál keres menedéket. A fenyegetések nem maradnak abba, a sikolyok szaporodnak, végül is, mire a rejtély (lesz néző, aki hamar rájön...) megoldódik, Éva bomlott aggyal mered a semmibe, Piotr pedig ajtaja előtt zokog.

Komorowski úgy nem talál a célba, hogy egy kicsit túllő rajta. Az unalom buktatóját (a krimire leselkedő egyik lehetséges veszély) sikerrel kerüli el – viszont talán az elszánt „izgatási” szándék az oka, hogy az izgalom nem mindig magából a történetből, annak ka-nyaraiból fakad, hanem gyakran külsődleges, hatásvadász fogások idézik elő; s a történet logikailag sem mindig hiteles. Tudatos, de nem igazán szerencsés lélektani-hiszterizáló műveletek kelepcéjébe lép fél lábbal a rendező. Azért csak fél lábbal, mert egy-egy pillanatra valamennyire magától a sztoritól is „izgulhat” a néző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8125