KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis szemtanú

Ardai Zoltán

Peter Weir, a hetvenes évekbeli ausztrál „új hullám” egyik vezéralakja, amerikai sztárrendezőként sem szürkült el egészen. Középutas filmkészítői szemléletét főként a nálunk most bemutatott Weir-világsiker, A kis szemtanú reprezentálja, ez a vérpárás kaland-keretbe foglalt, máskülönben klasszicizáló mértéktartással kimunkált szerelmi (értsd: érzelmi) helyzettanulmány. A címszereplő kisfiút csupán a film néhány korai, rémületes jelenetében vélhetjük főhősnek, idővel mellékfigurává fakul, mintegy átadva a színteret anyjának – egy madonna-lényű, fiatal özvegynek –, és a kettejüket védelmező nyomozótisztnek. Ez viszont hamarosan az ő ápolásukra szorul. Az anya és a gyerek otthona, egy vallásos szekta vidéki települése, megfelelő menedékhely a sebesültnek, aki mégis egyre kétségbeesettebben nézegeti az asszonyt. Egymásba szeretnek, csakhogy nyilvánvaló: a philadelphiai férfi sohasem tudna végleg megmaradni ezen a biblias pennsylvaniai telepen, s ami a gabonaillatú, jámbor szépséget illeti, ő meg nem vedlene soha metropolis-lakóvá. Weir minden érzelgősség, egyszersmind minden malícia nélkül követi a szerelmeseket a fanyar búcsúig-

Bár a cselekmény bűnügyi szálai kevéssé befolyásolják a két jólelkű főszereplő viszonyát – nem csupán egy gyilkossági ügy, egyéb is ugyanígy egymáshoz sodorhatná őket, kapcsolatuknak pedig amúgy sem lenne jövője –, méltányolnunk kell, hogy a borzongatóbb cselekményelemek rétege igen finoman, különös selymességgel simul a fontosabbikhoz. A kis szemtanú a mozilektűr legnemesebb fajtáját képviseli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4931