KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bambanő

Köves Gábor

 

Szelíd émelygésnél többet nem tudott nyújtani E. T. egykori kis barátnőjének legújabb romantikus vígjátéka. Gyomrom árulását elsőre nem is tudtam hova tenni, hiszen a helyzet nem tűnt túlzottan vészesnek: jelentéktelen románcocska a minden vetítésre jutó díszröhögőknek fenntartott poénokkal – egyszóval semmi figyelemreméltó ormótlanság, csak a szokásos izzadságszagú debilitás 108 perce. Egy a felejthető sok közül... akkor hát mire fel a gyomor zavara?

Aztán leesett a tantusz: a csendes tüntetést egyik visszatérő vágyálmom korlátolt és közönséges, felszínes és ötlettelen tálalásának köszönhetem. Mert bevallom, tőlem sem idegen a gondolat, hogy utólag szerzett tapasztalataimmal a tarsolyomban visszatérek eddigi életem talán legnagyobb frusztrációinak helyszínére, a gimnáziumba, ahol másodszori nekifutásra sok mindent másképp teszek. Félreértés ne essék, nem az bántott, hogy más is el-eljátszik e nem túl eredeti gondolattal, hanem az, hogy az egészből mindössze egy olcsó, szikkadt és repedező mézeskalács-szívet sikerült kisütnie.

Már maga a központi figura megrajzolása is teljes melléfogás. Ahelyett, hogy kedvesen szánalmasnak tűnne, a Drew Barrymore által játszott Josie annyira naiv, buta és érzelmileg visszamaradott jelenség, hogy lassan kezdjük úgy érezni, talán nem véletlenül csesztette anno az egész középiskola. A Josie múltjából felvillanó sérelmek sem keltenek együttérzést, bemutatásuk annyira túlzó, hogy már-már azt hihetjük, filmeseink felfedezték maguknak az iróniát. Hamar rá kell azonban jönnünk, hogy a groteszk megközelítés minden, csak nem tudatos törekvés eredménye. A helyzet sajnos akkor sem javul, amikor Josie, már mint felnőtt újságíró, anyaggyűjtés végett visszaül az iskolapadba. Fantasztikus mese helyett (lásd például Pleasantville) a humor(talanság) és a giccs szánalmas keverékét kapjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4549