KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

David Lean (1908–1991)

N. N.

 

1991. április 16-án, Londonban, nyolcvanhárom éves korában meghalt David Lean angol filmrendező. 1908. március 25-én született Londonban. Apja mindvégig ellenezte fia vonzódását a filmszakmához, soha, egyetlen filmjét sem tekintette meg. David Lean 1926-ban kezdte pályafutását a Gaumont cég angliai filiáléjánál, a Lime Grove stúdióban, mint tea boy. Igazából 1942-ben debütált, az Őfelsége ha-jója társrendezőjeként. A negyvenes években Noël Cowarddal dolgozik együtt (Boldog halandók, 1943; Vidám kísértet, 1945 ). Első igazi sikere a Késői találkozás (1945), amelyet a kritika a legjobb neorealista angol filmnek nevezett; de emlékezetes Dickens-adaptációja is, a Twist Olivér (1947).

1957-ben, Sam Spiegel amerikai producer javaslatára készíti el Pierre Boulle regénye nyomán a Híd a Kwai folyón című filmjét, amelynek forgatókönyvét valójában a mac-carthyzmus fekete listáján szereplő Carl Foreman és Michael Wilson írta. Az eredmény: hatalmas kasszasiker és Oscar-díj. Ekkortól tekintik „az esemény-számba menő” szuperprodukciók rendezőjének. A Lawrence Arábiában (1962), a Dr. Zsivágó (1965) s az 1916-os ír szabadságharcot megelevenítő Ryan lánya (1970) fémjelzik munkásságát, sokan mégis az 1984-ben készült Út Indiába című filmjét tartják rendezői szemléletére legjellemzőbb alkotásnak. „Az egyetlen, amit szeretek: történeteket mesélni” – nyilatkozta Lean. Ebbéli képessége aligha tagadható, mégis: a kritika elsősorban mint konzervatív képzeletű, konzervatív gondolkodású rendezőt tartotta számon, aki nem egyszer az angol uralmi törekvések glorifikálójának mutatta magát alkotásaiban. Talán ezért is írhatta róla halálakor – egyszerre elismeréssel és iróniával – egyik kritikusa, hogy David Lean a nemzetközi filmélet Rolls Royce-a volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4151