KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes Thomas

Ádám Péter

 

Thomas – őt látni nem látjuk, csak halljuk – tömegiszonyban szenved, és immár nyolc éve él bezárkózva atombunkerra emlékeztető lakásában. Az önkéntes rabságban a számítógépes képtelefon az egyetlen kontaktus a külvilággal. A néző pedig, mintha csak a főszereplő alteregója volna, annak perspektívájából látja a képernyőn azokat a fel-felbukkanó figurákat, akikkel Thomas rendszeres kapcsolatot tart, illetve akikkel kapcsolatba kerül. Ezek közt – Thomas rendszeresen jelentkező anyja mellett – van nagy mellű fantázianő (akivel kibernetikusan szeretkezni szokott), pszichológus, biztosítóügynök, porszívójavító, és ott vannak azok a nők, akikkel Thomas – részint egy videofonos kéjhölgyszolgálat, részint egy szintén videofonos társkereső jóvoltából – kapcsolatba kerül (egyikkel távszeretkezik is, mérsékelt sikerrel).

A filmben – amely mintha szegről-végről a belga képregényekkel is rokonságban állna – rengeteg a humor, a képi lelemény, az ötlet és fantázia: méltán kapott nagydíjat a gérardmeri Fantastic'arts fesztiválon. De bármilyen szellemes a dialógus, jó az alaphelyzet, az egymást követő jelenetek dinamikája, az alkotók nem bírják szusszal, a történet félúton ellaposodik egy kicsit.

A főhőst a film végén egy váratlan szerelem előcsalja rejtekhelyéről. A befejezés kellemesen ambivalens: mire eljutunk idáig, mi is értjük, miért szakított meg Thomas minden kapcsolatot ezzel a világgal. Ő a virtuális valóság helyett az igazit választja. Mi – meglehet – a számítógépet is kikapcsoltuk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3482