KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Shrek

Pápai Zsolt

 

A kis Pixar stúdió lelkes munkatársai az animációs nagyjátékfilmek hipermodern szubzsánerét teremtették meg néhány évvel ezelőtt, amikor Toy StoryJátékháború című munkájukkal hackerekként törték fel azokat a narratológiai és ábrázolásbeli kliséket, amelyeket az amerikai rajzfilmgyártást monopolizáló Disney, illetve a Don Bluth-féle műhely áldatlan ténykedése nyomán egy egész világ nyögött. Bár utóbb betagozódtak a Disney-be, ez semmit sem von le John Lasseter és csapata érdemeiből: a Pixar partizánkodása alapvonalaiban alakította át az animációsfilm-készítést, és a komputeranimáció a mainstream egyik legdinamikusabban fejlődő ága lett, melyben szinte percre-perc új területek meghódítására kerül sor.

Az újdonságon túl a műfaj varázsa, hogy igazi családi mozikat szül: míg a gyerekek a fura hősök kalandjain feszülhetnek, addig apuka és anyuka a számítógép generálta trükköket csodálhatja. Nem véletlen hát, hogy a zsáner a kasszasikerek megszimatolásában egyedülálló képességekkel bíró Spielberg és Katzenberg vezetése alatt álló DreamWorks-öt is megihlette, s a cég három éve elkészítette első komputeranimált nagyjátékfilmjét (Z, a hangya).

A William Steig az Államokban népszerű gyerekkönyve alapján készült Shrek a stúdió második komputeranimációs munkája. A film, amellett, hogy a legmodernebb technikának köszönhetően az emberfigurák, illetve a tömeganimáció terén olyan trükköket vet be, amelyek korábban egyetlen hasonló filmben sem voltak láthatóak, felettébb kedves mese is egyben a lápvidék lakójáról, a humanoidákkal csak távoli rokonságban álló Shrekről, akinek ahhoz, hogy gonosz erők ne vegyék el tőle mocsarát, ki kell szabadítania a tűzokádó sárkány karmaiból a szépséges királylányt. Az alkotók (a rendezőként most debütáló, korábban trükkmesterként és háttéranimátorként ügyködő Andrew Adamson és Vicky Jenson) a sztori kidolgozására majd’ olyan nagy gondot fordítottak, mint a vizualitás megteremtésére: a történet ugyan a mindenki által hátulgombolós korától ismert panelekkel dolgozik, ám virtuóz módon el is játszik azokkal. A poénpetárdák hatalmasat durrannak, a karakterek némi lélektani hátterük is van, az eklektikusságában is izgalmas soundtrack kellően üt, sőt még az élőszereplős produkciók (Mátrix, Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, Charlie angyalai) megidézése is jól áll ennek a mozinak. A nézőt olyanféle érzés kerülgeti, mintha másfél órára az oviba teleportálták volna vissza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3382