KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Beszélgetés Jan Hřebejkkel

Történelem a konyhából

Nemes Gyula

Menzel és Svěrák után új Oscar-esélyes rendező Csehországból.

 

– Miért forgatókönyvíró szakon végzett?

– Nagy filmrajongó voltam, de nem volt semmilyen filmes ismerősöm, ezért nem tudtam felvételi vizsgafilmet készíteni. Jó választás volt, mert a többi bolsevik tanárral szemben a mi szakunkon viszonylagos szabadság uralkodott. Amikor megírtuk a diplomamunkánkat, felajánlották, hogy filmet forgathatunk belőle. A rendező szakon végzettek nemigen készítettek játékfilmet, inkább a reklámszakmában helyezkedtek el. A cseh rendezők többsége dokumentumfilmes szakon végez, mert ez a műfaj olcsóbb, így nincsenek kötöttségei.

– A cseh film fővonalát mintha kizárólag az új Formanok és Menzelek uralnák.

– Bárcsak így volna. A mainstreamet a konformista filmek alkotják, ezek között azonban akadnak kísérleti filmek is, mint az Erben-balladákból készült Csokor. Persze a Forman- és Menzel-filmek nagy példaképek mindannyiunk számára, még ha ők nem is tartoztak az akkori fősodorba. Próbálok eredeti és személyes filmeket készíteni, de elengedhetetlen számomra, hogy fogékonyak legyenek rájuk a nézők, akik nélkül nem lenne értelme választott műfajomnak, a tragikomédiának.

– Hányan nézik meg a filmjeit?

– A Süvölvényéveket hatszázezren. A Kuckók eredetileg tévékomédiának készült, 16 mm-re forgattuk és több, mint egy millióan jöttek be rá. Az Élet minden áron ehhez képest bukás volt: csak 450 ezren nézték meg. Szóval nálunk nem az a mérce, mint a lengyeleknél, ahol a Pan Tadeuszra eljönnek hárommillióan.

– Forgatás közben gondol az Oscar-díjra is?

– Forgatás közben nem, hiszen minden a propagandán múlik. Az Élet minden áron esetén annyi pénzt sem tudtunk összeszedni, hogy egyáltalán pályázhassunk vele. A tévé sem mutatott érdeklődést, provinciálisnak érezték a témát. Micsoda marhaság, mi lenne provinciálisabb egy Menzel- vagy Svěrák-filmnél! Mi csehek nem tudunk szuperprodukciókat rendezni, bár Svěrák most ezen igyekezett Sötétkék világ című filmjével. A mi kis konyhai történetünk érdekesebb nemcsak a hazai nézők, de a külföld számára is.

– Retrói legszimpatikusabb vonása az állandó hangulatváltás. Az időbeli távolság ironikusan mutatja be a drámai eseményeket, ugyanakkor a komikus figurák is tragikus színezetet kapnak. Nem mondták, hogy kineveti a cseh történelmet?

– Az akciófilmekkel ellentétben nekünk nincs pénzünk a látványos és hétköznapi jelenetek váltogatásához, ráadásul filmjeimnek nincs lineáris sztorija, dramaturgiai szükséglet tehát a hangulatváltás. De mindez nemcsak a figyelem fenntartásához szükséges, maga az élet is ilyen, sokan így élték meg a történelmet. Ezért inkább azok az emberek reagáltak rosszul az Élet minden áronra, akik nem élték át a háborút.

– Hogyan képes olyan történelmi korszakokról filmet forgatni, amelyeket nem élt át?

A történelem csak kulissza. Tarkovszkij és Menzel is történelmi filmekkel kezdték pályájukat… Sokat merítettem forgatókönyvíróm, Jarchovský szüleinek vagy Boleslav Polívka bátyjának emlékeiből. Nem vagyok történész, nem tudom, mi történt a háború alatt. A valószínűség és a humor egyensúlyát kerestem; nem történelmet, hanem példázatot.

– Az Élet minden áron alaptörténete klasszikus szituáció, első példája Zampa Békében élni című filmje. Cseh címe: Segítenünk kell. Zampa filmje arról szól, hogy döntenünk kell, a lojális főhőst lelövik az amerikaiak. Nem vádolták főhősét túlzott kompromisszum-készséggel?

Egy profinak a néző élményére is gondolnia kell, nehogy megrázkódtatással kelljen kijönnie a moziból. Ha nem lenne a filmben végig irónia, minden mesterséges és giccses lett volna. A katarzis itt abban áll, hogy az emberek meghatódnak, megkönnyebbülnek és meglepődnek a végén. Ellenkező meglepetéssel szolgált a Kuckók, amit végigröhögtek, majd egyszer csak arcukra fagyott a mosoly.

– Hogyan és miért készültek az Élet minden áron lassításai?

– A nyersanyag fényérzékenységét akartam megnövelni általuk, hogy az éjszakai jeleneteket világítás nélkül vehessem fel. Így további feszült vagy irreális jeleneteket is ezzel a technikával vettünk fel, hogy szervesebben illeszkedjenek a többi részhez. Abban is segített, hogy elleplezzük vele a díszlet hiányosságait.

– A tervezett Viwiegh-film is a múltban fog játszódni?

Viwiegh-gel végre megérkezem a jelenbe, nagyon jól írja meg a saját generációm figuráit, míg Jarchovský inkább a gyerekek és öregek írója. Jól példázza majd, hogy sosem volt szándékomban csak történelmi filmet forgatni.

Menzel, Forman, Jarmusch, Szabó után Önnek ajánlották föl az Őfelsége pincére voltam megfilmesítését.

Menzellel jó barátságban vagyok, filmjeim muszterét mindig megmutatom neki. Közös megegyezéssel adta át nekem a filmet, amit ennek ellenére nagy és félelmetes kihívásként élek át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2580