KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kedvencek temetője

Nagy V. Gergő

Pet Sematary – amerikai, 1989. Rendezte: Mary Lambert. Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise Crosby. Forgalmazó: Paramount. 99 perc.

 

Ordított valaha bárki szebben, mint a simaképű Dale Midkiff az elgázolt gyermekének holtteste felett? A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb Stephen King-adaptációjában a tragédia jelenete elementárisan röhejes és mélyen megrendítő: a gyilkos kamionsofőr Ramonest dúdolva száguld, a dallamosan üvöltő Midkiff bájgúnár-frizurája lassítva lobog a szélben, és a betonon véres gyerekcipő gurul – de a dekoratív álomapa fájdalmát a túlzás dacára is átérezzük. Mary Lambert családi horrorja a szülői veszteség drámájaként beszéli el Stephen King rémületes történetét, és az amerikai mintacsalád szétesését lelkes B-filmes közhelyekkel prezentálja. A megvalósult külvárosi idill ebben a filmben éppúgy határos a talajmenti borzalommal, mint David Lynch Kék bársonyában: az új családi ház mögött csillogó ösvény a házikedvencek temetője és az indiánok sírhelye felé vezet, ahol új életre lehet ébreszteni embert és állatot – de az elhunytak sajnos erőszakos zombiként térnek vissza. A gyerekeit vadul imádó Louis (Midkiff) nem bírja bevallani a kislányának, hogy macskáját elütötték, ezért az indián mágiára hagyatkozik, majd halott fiát is kiviszi a titokzatos temetőbe – nem törődve a szomszéd intő tanácsával. A Kedvencek temetője a makulátlan családjához minden áron ragaszkodó férfi tragédiájáról mesél, és ezáltal az amerikai álom mögötti szorongásokat mutatja meg: ebben a világban a cukiság a rothadás homlokzata, a gyöngéd gesztusokból késszúrások lesznek, és a szerető családtagok végül egyenként legyilkolják egymást. Mintha a kisvárosi orvos az egyik brutális esete után – mikor egy másik gázolás áldozata arcul köpi a halála előtt – a tökéletes élet rettegett szétbomlását álmodná meg.

A Madonna-videókkal elhíresült Mary Lambert és a forgatókönyvet is jegyző King filmje tisztes távolban marad a korszak műfaji trendjeitől: míg a legtöbb akkori zombifilm a zsánerparódia felé fordult (lásd Az élőhalottak visszatérnek vagy a Hullajó példáit), addig a Kedvencek temetője a családi asztalhoz invitálja a bűzös élőhalott monstrumát, és túlzásaival együtt is valódi drámát vezet elő. A történetvezetés számos nevetséges mozzanattal szolgál, de Lambert szórakoztatóan elrajzolt műve mégis érdemben beszél az elengedés fájdalmáról: kevés szívszorítóbb jelenet készült a nyolcvanas évek amerikai tömegfilmjében, mint amikor az apa kénytelen leszúrni gyilkossá lett gyermekét, és a halálos sebével elsétáló kisfiú elszontyolodva visszaszól az ajtóból: „Ez nem fair.”

Extrák: A DVD-n semmi sincs, de a Blu-ray számos járulékos tartalmat tartogat – a rendezővel készült interjútól kezdve az informatív audiokommentáron és werkfilmen át egy visszaemlékezésig, amelyben a remake alkotói párás szemmel méltatják az eredetit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14104