KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodálatos fiú

Barkóczi Janka

Beautiful Boy – amerikai, 2018. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: David és Nic Sheff könyvei alapján Luke Davies. Kép: Ruben Impens. Szereplők: Steve Carell (David), Timothée Chalamet (Nic), Maura Tierney (Karen), Amy Ryan (Vicki), Timothy Hutton (Brown). Gyártó: Plan B Entertainment / Big Indie Pictures. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 120 perc.

 

Meglehetősen szokatlan, hogy egy film egyszerre két könyvet is adaptáljon, különösen úgy, hogy mindkettő ugyanazt a történetet mondja el. David Sheff újságíró 2005-ben publikált egy személyes hangvételű cikket a The New York Times Magazine-ban, mely olyan nagy érdeklődést keltett, hogy mindjárt két felkérést is hozott a hosszabb változat megírására. Az egyik verziót David, a másikat a fia, Nic vetette papírra, az így születő párregény pedig kettős perspektívába helyezte a szerhasználattal kapcsolatos gondolataikat.

Felix van Groeningen rendező ezt a drámát, vagyis apa, fia és a kábítószer hármasának életveszélyes körtáncát dolgozta fel a Csodálatos fiúban, az érintettek közül elsősorban az apára helyezve a hangsúlyt. Mihez kezd az érett, sikeres férni, ha rájön, hogy imádott gyermeke drogfüggő? Miért felelős és miért nem, hol a határ, amit már nem léphet át? Hogyan viszonyuljon a problémához, mit tudhat erről és mit választhat ilyenkor egyáltalán? A töredezett szerkesztésű dramaturgia nem csak időérzékünkkel, de empátiánkkal is játszik, így hol a csapdában vergődő, egyre züllő tinédzserért, hol az elkeseredett és dühös, mégis feltétel nélkül szerető szülőért aggódunk.

A film az érintettek közreműködésével készült, de ez nem vált feltétlenül a hasznára. A terápiás jelleg mindenesetre nem is lehetne nyilvánvalóbb. A felnőttet alakító Steve Carell és a kamaszt megformáló Timothée Chalamet egyaránt nagy átéléssel játszik, azonban az egész helyzet szépelgő és kissé papírízű marad. A tolakodóan érzelmes zene és a glamúros hangulat könnyen fogyasztható, költői családregényt eredményez, mely csak elnagyolt képet ad problémáról. Pedig a környezet tehetetlenségének tragédiája izgalmas, kevésbé feldolgozott téma, melybe bátran bele lehetett volna menni ennél keményebben is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13979