Kritika

Paraziták a paradicsomban

Ledarált Paradicsom

Kolozsi László

Kasvinszki Attila filmre vitte Mayenburg fekete komédiáját.

A kortárs dráma egyik legnagyobb alakja a negyvenes évei elején járó Marius von Mayenburg. Mártírok című darabja öt éve fut Dömötör András rendezésben a Katonában. Ebből a kegyetlen színműből rendezte meg a Téli utazás és az Áldozatkaszkadőr rendezője, a kortárs orosz színház és film fenegyereke, Kirill Szerebnyikov minden idők egyik legnyomasztóbb filmjét. A Mártírok nem a vallási fanatizmusról vagy a kamaszkor kegyetlenségéről, annak legsötétebb oldaláról szól (bár arról is), hanem arról az állapotról, amiben Mayenburg szerint élünk: nevezzük ezt hipnotikus állapotnak. Mayenburg darabjainak hősei – nem csak a főhősök, de a mellékszereplők is – mintha el lennének varázsolva. E varázslatnak alapvetően a társadalmi környezet az oka: és ez jelenthet lehúzó, meg nem értő, a kommunikáció hiányától szenvedő társadalmat is, ahogy jelentheti a jóléti társadalmat is. Aminek a következményei hasonlóak a nyomasztó, irritáló, minden erényt eltipró nyomorúsághoz. A tehetségesek - azok, akik próbálják megőrizni józan eszüket, higgadtságukat - légüres térben találják magukat, kommunikációra semmi esélyük sincs. Az a rettenetes végkövetkezetése a müncheni egyetemen tanult, magát Tankred Dorst tanítványnak valló Mayenburgnak, hogy ugyanúgy nem érdemes már keresni a létezés értelmét e mai világban, ahogy nem érdemes lefuttatni a helyesírás-ellenőrző programon a szövegünket. Mert, ahogy jelen korunk olvasóinak többségét már hidegen hagyja, hogy vannak a helyesírási hibák egy szövegben, hasonlóképpen nem érdekli, hogy található e cselekvéseiben bármi értelem. Bármi, ami a jövő felé mutat. Ami hasznos.

E társadalom tipikus figurája Ringo, az egész napját tolókocsiban töltő férfi, a Paraziták című színdarab főszereplője. A darabot Thomas Ostermeier, majd a filmadaptáció rendezőjének, Kasvinszki Attilának a rendezésében is láthatta a magyar közönség. Kasvinszki Attila mintha nem venné figyelembe, hogy ez a hipnotikus állapot, ami Marius von Mayenburg drámáiban megjelenik, csak úgy közvetíthető filmen, ha a film a talaj, a realitás közelében marad. Ha földszagú és természetes marad. Minden stilizálás árt Marius von Mayenburg művének. Mert bár szereplői egzaltáltak, idegesítőek, és nem is mindegyikük hiteles figura, nála is a legfontosabb kiindulópont az azonosulás megteremtése: együtt lehet érezni még a legelszántabban önromboló, legszélsőségesebben negatív alakjával is. Az a mikro és makrokörnyezet, amit Kasvinszki Attila teremt, annyira stilizált, hogy a néző szinte rögtön eltolja magától a szereplőket, és nem csak hogy azonosulni nem tud velük, de egyenesen bosszantja a viselkedésük. Emiatt maga a film kezdi irritálni a nézőt, és nem az az érzés, amit a rendező kiváltani akart. A filmben ennek következtében az éppen – a többnyire Mátyássy Áronnal dolgozó – Győri Márkot nagy képalkotó tehetséggel megáldott operatőrnek mutató képek azok, melyek ezt az irritáló hatást erősítik. A jóléti társadalom, mint Paradicsom itt az olasz tájat, a tengerpartot, a mediterrán macskaöves utcácskákat, a mólókat jelenti. A nyikorgó bőr ülőgarnitúrát, a trendi cuccokat, a trendi vegán vacsorát.

A szereplők kiválasztásánál is mintha ez lett volna szempont: minél trendibbek legyenek. És nem Marozsán Erika vagy Rába Roland tehet arról igazából, hogy életművük egyik mélypontja ez a film. Talán egyedül Pető Kata tud hiteles maradni, a hálátlan, csupa ideg, a figyelmet őrült cselekvésekkel kiváltani igyekvő terhes Friderika szerepében.

A film a zsánerjelenetekben (mivel ezekben a jelentekben közelebb is áll a színházhoz), a lepattantabb tájékon játszódó jelenetekben működik csak: az a szekvencia, melyben a zord szakállú, idegbeteg Charlie meg akarja erőszakolni a pincérnőt, fojtogató, elég bizarr ahhoz, hogy érdekes legyen. Ahogy az a diszkóban lefolytatott MMA verseny jelenete is. Ilyen szeretne lenni az egész film, ilyen nyers, nyersessége miatt nyomasztó, a szétrohadt társadalomról pontos és élénk képet festő. Ez a paradicsom szétfolyik az ujjak között. Ez a verbális bántalmazással felérő dráma olyan, mintha Marius von Mayenburg az arcunkba nyomná. Ma már ahhoz, hogy megismerjünk valakit, el kell ütnünk, mondja Mulcser (Rába Roland), Ringó nyomorúságának okozója. Ez a film át akar gázolni rajtunk. De csak elsüvít mellettünk.

Paraziták a paradicsomban – magyar, 2018. Rendezte: Kasvinszki Attila. Írta: Marius von Mayenburg színdarabjából Kasvinszki Attila és Rácz Erzsébet. Kép: Győri Márk. Zene: Krajczár Péter. Vágó: Knapp Dávid. Hang: Hörömpöli Márk. Producer: Juhász József.

Szereplők: Marozsán Erika (Betti), Kovács Krisztián (Ringó), Rába Roland (Mulcser), Pető Kata (Friderika), Porogi Ádám (Patrik). Gyártó: Positive Communication. Forgalmazó: SaltCave Entertainment.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 54-55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13895

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -