KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Cimborák – Nádi szélben

Soós Tamás Dénes

Magyar, 1958. Rendezte: Homoki-Nagy István. Szereplők: Fickó, Pletyka, Nimród. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 77 perc.

 

„A film forgatása közben egyetlen állat sem sérült meg” – kereshetjük, de nem fogjuk fellelni ezt a ma már kötelező feliratot Homoki-Nagy István természet- és játékfilmjében. Lehet, hogy az ötvenes években még egyébként sem volt előirányozva, de él bennünk a gyanú: a Cimborákban pár tojás- és állatevést meglehetősen hűen vittek színre. A korabeli sajtó azonban nem a még engedékenyebb etikai normákon, hanem a fikciós elemek beemelésén lovagolt. Vagyis azért ítélték el a filmet, amiért az több mint fél évszázad távlatából is nézhető: a vizsla, a tacskó és a héja kitalált kerettörténete miatt, aminek köszönhetően a film túlmutat a kis-balatoni nádas élővilágának puszta bemutatásán. Habár a sztori nem nagy – eltévedt ebek igyekeznek haza, közben megismerkednek a nádas állataival –, ám Homoki-Nagy képes volt játékosan művelni azt, amit az amerikai álomgyár csak émelyítő giccsel: úgy mesélte el a két, emberi jellemvonásokkal felruházott kutya sztoriját, hogy mellesleg ismeretet is terjesztett.

A nádrengeteg élőlényeinek ismertetéséből mai szemmel ugyan hiányzik a Sivatagi show fanyar iróniája, de a korábbi Homoki-klasszikushoz, a Velencei Filmfesztiválon is díjazott Gyöngyvirágtól lombhullásighoz viszonyítva itt már megjelenik a humor. Ami persze olyan, amilyen (modoros), de a szöveg egyébként is inkább költői babérokra tör – és az egyre komorabbá váló film le is aratja azokat. Az egyenesen tragikus végkifejletbe már nem nehéz belelátni az ‘56-os forradalom leverését követő letargiát. Az expresszionista stílusban forgatott finálé az értelmetlen emberi pusztítást szögezi szembe a természet törvényeként felmutatott élethalálharccal. A Cimboráknak pont a pajkosság és a kíméletlenség alulhangsúlyozott kettőssége szavatolja különlegességét.

A hangnemen a folytatás enyhített: az 1960-as Hegyen-völgyön a vízesésen leszökkenő Fickóval már virtigli kalandfilm, aminek láttán Walt Disney is elismerően biccentene. Olyannyira, hogy Hubert Géza Wells állatidomár a Cimborák elkészítése után keveredett ki Hollywoodba és lett világhírű.

Extrák: A természetfilmezés hőskoráról beszélget Rácz Gábor rendező és Fazekas Eszter filmtörténész.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11886