KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyát a Marsra

Parádi Orsolya

Mars needs Moms – amerikai, 2011. Rendezte: Simon Wells. Írta: Berkeley Breathed könyvéből Simon Wells, Wendy Wells. Kép: Robert Presley. Zene: John Powell. Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

Robert Zemeckis neve egykor egyet jelentett a Vissza a jövőbe-sorozattal, majd hírnevét további sikerfilmjei, a Forrest Gump, és a Számkivetett öregbítették. Ám a rendező érdeklődése az elmúlt években a horrorfilmeken túl az olyan élethűen megrajzolt figurákat szerepeltető animációs filmek felé fordult, mint a Polar Expressz, a Beowulf, a Karácsonyi ének, vagy aktuálisan az Anyát a Marsra, amelyet mindössze producerként jegyez.

A szuperrealista rajzolt emberek marsi kalandja azonban hiába kecsegtet a Zemeckis-féle digitális 3D élményével, igen kusza darab lett dramaturgiailag és ideológiailag egyaránt, a látvány pedig nem képes egyedül elvinni ezt a súlyos terhet. Már a felütés sem világos: miért kell a kemény diktatúrában élő nőnemű marslakóknak Földről importált anyával megoldani utódaik poroszos nevelését? Feminista társadalmukban a hímek azért kerültek a szemétdombra, mert nem alkalmasak utódnevelésre, hiszen csak ugrálnak és táncolnak, plusz rasztahajuk van. Ezért viszik a kilencéves Milo anyukáját a vörös bolygóra, ám elrablása közben a kisfiú is felkerül az űrhajóra. Mire pedig a srác Marson rekedt embertársa és a helyi renitens szépség segítségével eléri célját, azaz kiszabadítja a mamát, már a szófogadás és a szemét kivitele sem fáj annyira neki.

Ennek az üzenetnek maximum az anyák örülhetnek, hiszen a film a gyerekek figyelmét rájuk, azaz pótolhatatlan létükre irányítja. Ám az elsődleges célközönségnek szánt kicsik sok ijesztő fordulattal találkozhatnak a filmben, és a szleng sem kimondottan óvodát vagy iskolát idéz. A marsi lányok gömbölyű fenekéről nem is beszélve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10607