KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kecskebűvölők

Sepsi László

The Men Who Stare at Goats­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Grant Heslov. Írta: Jon Ronson regényéből Peter Straughan. Kép: Robert Elswit. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney (Lyn Cassady), Ewan McGregor (Bob Wilton), Jeff Bridges (Bill Django), Kevin Spacey (Larry Hooper). Gyártó: BBC Films / Smoke House. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 94 perc.

Miként a Clinton-éra és a koszovói válság az Amikor a farok csóváljá…-val, úgy a Bush-adminisztráció is kitermelte a maga éles nyelvű szatíráit, legyen szó a hátországot a dokumentumfilm védőpajzsa mögé bújva ostorozó Michael Moore munkáiról, a kialakult helyzet karneváli őrületét hangsúlyozó Postalról, vagy a háború abszurditását klasszikus sablonok mentén megéneklő Bőrfejekről. Hasonlóan az inkompetens vezetés és a mindent átható paranoia tragikomédiáját univerzálissá növelő Égető bizonyítékhoz, a Kecskebűvölők is a Coen-testvérek és George Clooney holdudvarából került ki, a rendezői székben a színészként, producerként és forgatókönyv-íróként is évtizedek óta működő Grant Heslovval.

Míg a Kecskebűvölők alapjául szolgáló Jon Ronson-kötet elsősorban többé-kevésbé hitelesített anekdoták és a szerző lazán kötődő epizódokból összeálló nyomozásainak gyűjteménye, a filmverzió továbbra is epizodikus, de valamivel feszesebb narratívába illeszti az eredeti legemlékezetesebb gegjeit, hogy végül még egy antagonistával is megajándékozza nézőjét. Az amerikai hadviselés, a flower power, a new age-es ezoteria és a paranormális képességek kutatásának beteges románca Ronson írásának utolsó harmadában már könyörtelenül sötét – de még mindig fájdalmasan nevetséges – vízióvá alakul, ahol a kollektív elmebajnak köszönhetően a legjobb szándékú (habár végtelenül ostoba) ötleteket is sikerül horrorba illő módon felhasználni – lásd az eredetileg az ellenség megnyugtatására szánt muzsikával végrehajtott kínvallatások példáját. Ezzel szemben – habár az említett motívumot megtartja – Heslov egy pillanatra sem hagyja, hogy filmjét a túlzott valóságközeliség elnehezítse: Barney és az I Love You Song egy poén a sok közül, ahogyan a hippikorszak ideái és az amerikai álom is önmaguk súlytalan és torz paródiájába forduló mítoszok csupán, amelyek lényegében felcserélhetőek a mindkét verzióban oly sokat emlegetett Jedi-kultusszal. A Kecskebűvölők egy olykor húsbavágó könyv talán túlságosan is könnyed interpretációja, mely már-már nihilizmusba hajló cinizmussal vágja el a gordiuszi csomót: nincs mit tenni, már csak röhögni lehet az egészen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10217