KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jumurta – Egy falusi temetés

Vincze Teréz

Yumurtatörök-görög, 2007. Rendezte: Semih Kaplanoglu. Írta: Orçun Köksal és Semih Kaplanoglu. Kép: Özgür Eken. Szereplők: Nejat Isler (Yusuf), Saadet Aksoy (Ayla), Ufuk Bayraktar (Haluk), Tülin Özen (Sahaftaki Kadin), Semra Kaplanoglu (Zehra). Gyártó: Inkas Film / Kaplan Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 97 perc. 

 

 

Semih Kaplanoglu török rendező filmje „Tojás–Tej–Méz” című filmtrilógiájának harmadik darabja, abban az értelemben, hogy a sorozat elsőként elkészült részeként a trilógia és a főszereplő (Juszuf) történetének végét meséli el. És azzal, hogy a vége készült el először teljességgel véget is ér a hasonlóság Kaplanoglu filmje és a Csillagok háborúja sorozat között. Ez a mű ugyanis egy vérbeli fesztivál favorit, a művészfilmes minimalizmusra kiéhezett vájtszeműeket célzó darab, a török filmnek abból a válfajából, mellyel a magyar mozikban is találkozhattunk már Nuri Bilge Ceylan 2003-ban Cannes-i nagydíjat nyert filmje, a Messze jóvoltából.

Amikor egy film a ködös mezőn felvett két és félperces beállítással kezdődik, nem kell André Bazinnek lenni, hogy kitaláljuk, nagyjából minek nézünk elébe. A kérdés inkább az, hogy az elszánt művészetakaráson kívül sikerül-e a rendezőnek kihoznia valamit abból, hogy a vágások számán kívül minimálisra csökkenti a kameramozgást, az akciót, a szereplők közötti verbális interakciót, ugyanakkor maximalizálja a szimbolikus értelmű képeket, tárgyakat, cselekvéseket és félmosolyokat. Kaplanoglu rendre mind beveti ezeket az eszközöket annak érdekében, hogy a városi, elidegenedett középkorú költő rég elhagyott szülőfalujába és kulturális gyökereihez való visszatérését ábrázolja. A visszatérés oka anyja halála, s a film elsősorban a gyász filmje. Művészileg nem is teljesen sikertelen vállalkozás, vannak csodálatos és megrendítő pillanatai, valamint igen erős a főszerepet alakító Nejat Isler jelenléte. Ugyanakkor vannak rémesen erőltetett giccses szimbólumok is, amik a film összhatását kifejezetten rombolják.

A film címében szereplő török szó jelentése egyébként: tojás, amit – tekintve a film erőteljes szimbólumhasználatát – nem ártott volna valahogy átmenteni a magyar címadásba, s nem hagyni, hogy az idegen csengésű cím képzeletünkben a filmet inkább az Egri csillagok félszemű törökjéhez, mint az élet és a feltámadás szimbólumához kösse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9818