KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vendôme tér asszonya

Bikácsy Gergely

 

A filmet jelentékeny színésznő rendezte, Nicole Garcia. Franciaországban sok női rendező dolgozik, s talán számunkra még érdekesebb, mennyi színésznő próbálkozik meg rendezéssel. Bemutathatják tucatnyi filmjét, a mai magyar moziközönség Belmondo, Delon, Depardieu és Catherine Deneuve mellett egyetlen francia színészre sem emlékezik, holott tegnap látta őket sok-sok filmben. (Michel Blanc, Pierre Arditi, Sabine Azéma, Jacques Dutronc, André Dussolier, Jean-Hugue Anglade, Béatrice Dalle, Richard Anconina – nem akármilyen komédiások. Több főszerepben láthatóak magyar mozikban – negyven-ötven éve klubok alakultak volna a nevükkel -, most ki tud róluk? Az sem, aki látja.) Ugyanúgy ismeretlenek, mint Nicole Garcia – természetesen őt is több főszerepben láttuk már, kezdve Resnais Amerikai nagybácsimjától. Kiváló színésznő. Szép, de ha kell, kellemetlen és szúrós, érzékeny és hideg egyszerre. Hol démon, hol ridegen eszes nő. Vígjátékban, melodrámában, fekete vagy lila bűnügyi játékban egyaránt remekel. Tíz éve nemcsak játszik, rendez is.

Sokat beszéltem Nicole Garciáról, filmjéről meg semmit. Nem véletlenül. A film ugyanis sebesen foszlik, hazaérve nyomtalanul felejtődik. Nem rossz, nem ízléstelen, sőt, tiszteletre méltó „szakmai tudással” van előállítva. Ékszerkereskedőkről és ékszer-bűnözőkről szól. Általában itt minden elegáns. A rendezés, az operatőri munka. Hát még a helyszínek, a Place Vendôme, Európa legdrágább helye, a Hotel Ritzcel, jónéhány milliárdos látogatta ékszerüzlettel. Koldusmentes övezet. Elegáns emberek, elegáns környezetben. Gazdagok, de kalandorok is. Gazdag bűnözők. Főhős a „kő”. A gyémánt. Ostoba, bűnügyi szövevény elegáns lassúdadsággal a szállodai folyosókon. „Lélektani bűnügyi film”, az új hullám utáni unalmas korszak mozinyelvén előadva. A hetvenes években is készülhetett volna, akkor ez volt a francia film fővonala. Úgy látszik, most is ez. A színészek, alkalmazkodva a film talmi sugárzásához, teljesen érdektelenek. Jacques Dutronc szánalmasan halovány egy karizmatikusnak mondott csaló szerepében. Deneuve azért most sem tud rossz lenni, hallatlanul finom eszközökkel és elegánsan játssza az alkoholista szépasszony agyalmány-szerepét (amiért tavaly Velencében a legjobb női alakítás díját nyerte). Minden drága itt, a színészek, a díszletek, minden elegáns benne, de vajon miért készült? Miféle rendezői becsvágy mozgatta? Miért kellene emlékeznünk rá, legalább egy napig? Nincs magyarázat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4464