Láttuk mégAz esküvőKis Anna
Pavel Lungin filmje igazi kelet-európai csemege. Orosz virtusra hangszerelt enyhén kusturicás esküvő-film, orosz lelkületű, orosz szépségekkel, mélyről fakadó csehovi moszkvázással, mértéktartóan dogmás stílusban tálalva.
Az isten háta mögötti bányászfaluban, ahol a bebetonozódott szocializmus és a még csak nyomokban erre fújdogáló új idők szele között egyfajta meghatározhatatlan történelmi időtlenségben rekedt az élet, a kisemberek mindennapjainak vaskos realizmusával, szépítés nélkül mond el a rendező egy minden alpárisága ellenére valószerűtlenül szép mesét. A filmtér a falu, a cselekmény egy esküvő – olcsó fasírttal, ajándék hallal, sörrel, vodkával, fogakhoz vert kopejkákkal. Ezen a szűkre szabott csatatéren zajlik a társadalmi kamaradráma, itt ütközik és talál egymásra az elérhetetlenül távoli Moszkvából érkező, állítólagos topmodell és a nincstelen bányászfiú, a bodyguardos, mobiltelefonos, mindenható újgazdag és a korlátoltságában mindenre képes helyi rendőrfőnök, a gátlástalan önérdek és a gátakat nem ismerő önfeláldozás, a kétkedő falusi erkölcs és a végtére is mindent megengedő, iszonyú nagy orosz lélek.
Az esküvő csupa valóban nyomasztó pillanat és valódi humor, egyszerre átélhetően tragikus és igaziból komikus film, ahol a főhősök úgy nyerik el feltétlen odaadásunkat, hogy jellemük és múltjuk nem csak viccből nem makulátlan. A szerelem úgy jut elsöprő győzelemre, hogy közben a visszás érzések is valóságosak, s tényleg csak kis híja van, hogy a magasztos cél kiábrándítóan alantas buktatókon hasaljon el. A szimfonikusokat jó érzékkel mellőző érzelmi csúcspontok után a happy end valóban happy, mégsem borítja mindenre a feledés fátylát, köztük arra sem, hogy a pénz és a vodka, mint két majdnem legfelsőbb hatalom, ha a finisben főszerephez nem jutott is, azért nyomott a latban rendesen.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1084 átlag: 5.44 |
 |
|
