KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Napfényes Florida

Egyenes beszéd

Pápai Zsolt

Az Egyesült Államokat módszeres alapossággal feltérképező John Sayles a Napfényes Floridában az árnyékokat keresi.

 

A posztmodernizmus ironikus műfajjátékokra szövetkezett amerikai függetlenjei gyakran megelégszenek a színtiszta formai reflexióval, és műveikből mániákus módszerességgel diszkvalifikálják az akár közvetett, akár közvetlen politikai, társadalmi és morális utalásokat. Közhely, de nem üres: az idézőjelek halmozásának zsánerzsonglőrjei előtt semmi sem gyanúsabb holmi mondanivalónál, üzenetnél, tanulságnál.

Annak ellenére, hogy a zsánerek reparálásának technikája képezi valamennyi munkája alapját, John Sayles valahogy sosem találta a helyét korosztályának poszthevületű direktorai között, és már karrierje kezdetétől sokkal inkább az európai modernisták távolba szakadt rokonának számított. Az 1950-es születésű rendező életkora alapján hiába tartozik a posztmodernizmus ördögfiókáinak (például a Coeneknek vagy Lynch-nek) a generációjához, témaközelítése és gondolkodásmódja miatt kilóg a társaságukból. Sayles két és fél évtizedes pályája alatt egyetlen pillanatra sem bizonytalanodott el abbéli meggyőződését illetően, hogy a klasszikus zsánerekkel való játék keveset ér, ha nem munkál mögötte sziklaszilárd ideológia. Mi több, éppen az ideológia teremti meg a műfajjáték értelmét: mivel a klasszikus hollywoodi zsánereknek döntő szerepük volt az amerikai álom kifejlődésében, ezért a releváns műfajjegyeknek az ábrázolandó témával szembeni kijátszásával megmutatható valami a reáliákból.

Sayles nagyon komolyan veszi feladatát, tiszta beszéd az övé, posztmodern affektálás nélküli. Az USA államait módszeres alapossággal feltérképező direktor – a Matewan Nyugat-Virginiában, a Passion Fish Louisianában, a Lone Star Texasban, a Limbo Alaszkában játszódott – ezúttal Floridába kirándult. A Robert Altman tablófilmjeinek hatását mutató Napfényes Florida több szálon futó cselekménye egy óceánparti kistelepülésen bonyolódik, ahol a multik nekilátnak felvásárolni a kiszolgáltatott lakók telkeit. A szappanopera családtörténeteket tálaló szubzsánere az alap, melyre a rendező felhúzza filmje szerkezeti építményét, és a szép számú szereplőt mozgató sztori előadása során a napfényesnek nevezett, mitikus hírű amerikai állam árnyékosabb zugaiba is bekémlel. Sayles nem analizál, csupán bemutatja az eseményeket, és bár a hollywoodi értelemben vett drámai pillanatok – mint munkáiban mindig – ezúttal is a képmezőn kívülre szorulnak, a holtjátékokkal teli történet vonzza a tekintetet. A filmet forgatókönyvíróként, vágóként, rendezőként jegyző Sayles legfőbb gondja a fabula hitelesítése, és ezt szokásos eleganciájával – realista miliőfestéssel, felettébb valószerűen ható konfliktusok felvázolásával, illetve hús-vér figurák teremtésével – oldja meg.

A Napfényes Florida újból bizonyítja a rendező erényeit – pazar színészvezetés, imponáló kameramunka, ember- és életközeli dialógusok –, csupán egyetlen ponton kelt némi csalódást. Saylest nem utolsósorban az emeli ki a középszerből, hogy minden munkájához új utakat keres, és noha konzekvens szemlélete, illetve a szociális és politikai kérdések iránti érdeklődése közös nevezőre hozza műveit, formailag jelentősen különböznek egymástól. A Napfényes Florida kivétel e sorban, lévén az első olyan opus az életműben, amelynek vizuális megoldásai – kivált a széttartó cselekményszálakat hosszabb beállításokban összesodró kézikamerázás – egy korábbi mű, az évtizede készült A remény városa ötleteire emlékeztetnek. A Napfényes Florida azért így is az oeuvre egyik illusztris és izgalmas darabja. A mozikból a világ legtöbb országában kitiltott Sayles ezzel az extrákkal szolidan ellátott lemezzel (melyen filmográfiák és a rendező informatív, de inkább forgatástechnikai érdekességekkel, mintsem az egyes szekvenciák értelmezésével szolgáló audiokommentárja található) térhet meg a hithű mozirajongók otthonába.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2259