KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Kárpáti György Mórral

A víz fölé kerülni

Mészáros Márton

Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje 1849 augusztusában, a szabadságharc leverése után is ellenálló gerillák között játszódik.

 

Kárpáti György Mór Erdő című vizsgafilmjét a Berlinalén, Provincia című diplomafilmjét Cannes-ban mutatták be. Első nagyjátékfilmje, a világosi fegyverletételt követően játszódó Guerilla január végén a Göteborg Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, márciustól a magyar nézők is együtt izgulhatnak az erdőben bujkáló maroknyi honvéddel.

*

Miért döntött úgy, hogy olyan történelmi filmet készít, amely eltérő perspektívából tekint az 1848/49-es magyar szabadságharcra?

Mindig is nagyon érdekelt a történelem, és egy családi emlékiratban fennmaradt a dédapám nagyapjának története, aki ott volt a világosi fegyverletételnél. Jó filmes feladatnak tartom egy ilyen távoli idő megjelenítését, filmre tenni azokat a napokat, perceket. Mintha egy ablakon keresztül nézhetnénk a múltat. Tizen- és huszonéves színészek játszhatják az akkori fiatalokat: ez afféle szellemidézés. A Guerilla régóta meglévő, személyes érdeklődésből indult, több évvel a történelmi film műfajáról szóló, mostani diskurzus megjelenése előtt.

Nem gondolkozott azon, hogy személyes érdeklődés helyett konkrét személyes problémáiból készítsen szerzői, esetleg zsánerfilmet?

Ebben a filmben a múlt iránti érdeklődés a személyes – és nyilván minden döntés, ami arra vonatkozik, hogy miként mutatom meg a százhetven évvel ezelőtti kort. Foglalkoztat az a kérdés, hogy egy háborúra alkalmatlan ember hogyan és meddig őrizheti meg az emberségét egy ilyen végzetes szituációban. Fontos kérdésnek tartom azt is, hogy a háború mit tesz azzal, aki csak élni akar. Érdekes volt ezt végigvenni, és a főszerepet alakító Váradi Gergely jól jeleníti meg ezt az ellentmondásos, jobb sorsa érdemes karaktert, aki nem akart hős lenni, és elbújt a sorozás elől. Amúgy lehet, máskor saját történetről készítek filmet. Most éppen mai sztorikon dolgozom, sőt még egy sci-fi-tervem is van.

Mi volt a legfontosabb tapasztalata rendezőként az első nagyjátékfilmje készítése során?

Talán leginkább az idővel kapcsolatos a két felismerésem: mire elég egy forgatási nap, és meddig tarthat egy low budget filmnél az utómunka.

Mi alapján választotta ki Mészáros Blankát, a fővárosi Katona József Színház, már fiatalon díjakkal elhalmozott társulati tagját a női főszerepre?

Blankát korábban több kisfilmben és egyetemi gyakorlatban láttam, mindegyikben máshogy volt jó, más arcát láthattuk. Egyre inkább érdekelt, hogy a háborús helyzettől fáradt, de erős, vagány lány autodidakta orvos szerepében milyen lenne. Szerveztünk vele és Gergellyel egy próbafelvételt, több órán át impróztak és a filmből is elpróbáltunk egy jelenetet. Már ott biztossá vált, hogy együtt fogunk dolgozni.

Felelősség volt egy, a forgatáskor mindössze huszonegy éves, pályakezdő színészre, Váradi Gergelyre bízni a címszerepet?

Olyan arcot kerestem, akit még nem láttunk filmen. Gergely elképesztő erővel vetette bele magát a filmes feladatba. Már a közös munka elején biztos voltam abban, hogy a legjobban döntöttem, amikor rábíztam a szerepet. Huszonnyolc napot forgatott, és ott volt benne minden, amit a szerep kapcsán vártam: a félelemtől a szeretetvágyon át a brutalitásig.

A film forgalmazója, a Mozinet nagyon örülne annak, ha ötezer nézőig jutna a film a hazai mozikban. Lát erre esélyt?

Én is örülnék, persze, de egy ilyen kisebb, szerzői filmnél mindig nehéz a helyzet a nézőszámok tekintetében. Szeretném, ha megszólítaná a film az embereket, és tudnának kapcsolódni a sztorihoz, a filmben látható fiatal arcokhoz, az 1848-49-es világhoz, ami mindannyiunk közös történelme. Örülök, ha elérjük az ötezer nézőt, de boldog leszek kevesebbel is.

Az alacsony nézőszám nem okozna semmiféle csalódást? Nem érezné úgy, hogy azzal megkérdőjelezik a film elkészítésének létjogosultsága?

Az ember alkotóként minden nap megkérdőjelezi a saját tehetségét, a munkái létjogosultságát. Nem csak a nézőszámok, de rengeteg más tényező miatt is. Több pozitív visszajelzést kaptam a filmről, itthonról és külföldről is, de egy elsőfilmnél önmagában is nagy kérdés, mennyire tudunk a víz fölé kerülni. Ez a film nem akar nagyot fogni, de mindent megteszünk a Mozinettel együtt, hogy láthassa, aki szeretné. Én magam sok olyan filmet szeretek, ami nem a nézőszámokkal bizonyított.

Manapság már szinte minden második filmben van szexjelenet, holott ez a század első felében készült alkotásokban a kor erkölcsi szempontrendszere miatt nem lehetett így. A Guerilla a Mészáros Blanka és Váradi Gergely által játszott fiatalok érzéki szeretkezését is néző elé tárja. Ez megkerülhetetlen alkotói döntés volt?

Háborús helyzetben, talán az életösztön miatt is, sok váratlan szerelmi helyzet alakul. Érdekes volt az írásnál, a korabeli naplókban az erre vonatkozó utalásokat olvasni. A háborútól terhelt emberek egy pillanatra kiszakadhatnak a borzalmas valóságból, és élvezhetik az életet. Ez fontos és szép pillanat, ebben egyetértettünk a színészekkel is.

Néhány hónappal ezelőtt a Megáll az időt, Gothár Péter filmjét nevezte az egyik legkedvesebb magyar alkotásának. A Guerilla megtekintése során mégis Jancsó Miklós történelmi filmjei jutottak eszembe, már csak a történelmi tabló és a szubjektív történelmi téma miatt is.

A Guerilla forgatása előtt néhány hónappal megnéztem a Szegénylegényeket. És igazán hatott rám a film: az arcok, a ritmus, a szikárság.

Mind a Guerillából, mind a négy, díjnyertes kisjátékfilmjéből (Gólyatábor, Provincia, Erdő, Éjfél) hiányolom a valódi játékfilmes dinamizmust.

Az egyetemen, első- vagy másodévben az osztályvezetőnk, Enyedi Ildikó mindenkinek írt egy személyes levelet. Több ilyen, fontos levele volt az öt év alatt. Akkor azt írta, hogy úgy csináljak filmet, ahogy azt személyesnek és jónak gondolom, és ne akarjak semmilyen divatnak megfelelni. Így készítettem mindegyik filmet, ugyanakkor egyre dinamikusabbak lesznek a munkáim. Van száguldó vonatos tervem is.

Kis momentumokból áll össze ez a film, apró ütésekből. És igen, ez tudatos döntés. Ebben a csordogáló életben is van feszültség és dráma, még akkor is, ha nem nagy és erős színekkel van festve, kitett módon. Rezdülésekre és részletekre voltam kíváncsi a drámai helyzetekben is.

A Magyar Nemzeti Filmalap inkubátor programja adta szűkös költségvetés miatt hiányzik a vásznat átütő drámai erő a Guerilla drámai jeleneteiből?

Nincs köze a drámai dinamizmusnak a költségvetéshez. Egy ilyen, kisebb rezdülésekből álló szövetet szerettem volna létrehozni, ahol minden drámai folyamat búvópatakként van jelen. Nincs hangos összeütközés, nincs arcon csapás és száguldó menekülés. Azt a hangulatot próbáltam megfogni, amikor tanácstalan embereknek egy állóháborúban kell vesztegelniük, hírek nélkül. Senki nem hiszi már igazán, hogy a szabadságharc győzhet, de a háború olyan gépezet, ami átalakít, akkor is, ha biztosan veszíteni fogsz. A szabadságnak nagy ára van.

Tudatos tematikai eljárás a filmjeiben rendre visszatérő erdei száguldás? (Az Erdőben és a Guerillában is tetten érhető ez a stratégia.)

Nagyon szeretem ezt a képet, ahogy egy ember fut a fák között. Máskor is forgatnék erdőben, nekem ez alaphelyszín. Egy ősvilág, ahol felerősödik az érzékelés, mintha állatok lennénk.

Miért preferálja a lehetséges értelmezésekkel operáló lezárásokat a filmjeiben?

Mert csodálatos, hogy egy gesztus, egy kép mindenkiben más értelmezéseket vagy képzeteket kelthet: szeretem ennek a szabadságát.

Többek között Enyedi Ildikó rendező-forgatókönyvíró és Máthé Tibor operatőr osztályban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Enyedi mentorként segítette a Guerilla megalkotását, mellesleg Ön korábban rendezőasszisztense lehetett a Terápia HBO-sorozat forgatásán. Mi az, amit tőle tanult?

Sok ilyen van. Ildikóval több fontos beszélgetésünk volt, még a munka elején, alapvetően a filmötletről. Később olvasta a Guerilla forgatókönyvét, és a film nyersvágott változatához is hozzászólt. Lassan tizenhárom éve, hogy felvett az osztályába, és azóta minden esetben különleges, figyelemre méltó, ahogy hozzászól az ötletekhez és a készülő munkákhoz. Ezek nem csak abban a pillanatban segítenek – sok mondata újra eszembe jut. Várom, hogy a következő filmem első vágottját is lássa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 20-22. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14000