InternetBeszélgetés Szirmai GergővelSzeretem az alliterációkatSzirmai Gergő
Szűk Balázs
Idehaza a Hollywood Hírügynökség a legnézettebb filmes véleményblog.
A filmkritikai
véleményblog felfutóban van Magyarországon is. A YouTube legavatottabb „prófétája”
(heti kétszázezer látogató) a Hollywood
Hírügynökség hiperaktív szerkesztő-műsorvezető bloggere, a „harmincas
évjáratú” Szirmai Gergő. Küldetése: tömegfilmek kritikai elemzése populáris
csomagolásban, szubjektív, humanisztikus közelítési móddal.
*
A filmkritikai véleményblog milyen mintáival találkoztál külföldön
és Magyarországon? A tiéd miben hasonlít és miben tér el a többitől?
A videóblogok nagyrészt a
szakmaiság vonalán oszlanak meg: vannak nagyon laikus blogok, vannak nagyon
érzelmi alapúak és sajnos erőszakosan szakmai hangvételűek is. Én úgy gondolom,
hogy valahol középütt vagyok: rengeteg érzelmet és blődséget rakok a műsoromba,
ahogy kedvem szottyan, de emellett igyekszem a szakmaiságot rendesen,
rendszeresen megjeleníteni. Én igazán a kettő között billegek, nekem ez a
hangvételem, a személyiségem.
Mindig is így volt nálad, azaz nem változtattál ezen a trenden?
Volt változás valamelyest:
bevállalósabb lettem a szókimondás terén.
Miért választottad a Hollywood Hírügynökség elnevezést? Van már
logód, pólód, tárgyaid – a mítoszképzés fő
eszközei.
Azért mert nagyon szeretem
az alliterációkat. Amikor Amerikában éltem, akkor gondoltam első változatként
az Amerikai Hírügynökség elnevezésre, de végül is a másodiknál kötöttem ki,
mert az alliteráció jobban megmarad és szórakoztatóbb. Ez semmiképpen nem egy
tudatos brand-választás volt.
Ez mindenféle műfaji-és zsánerfilmet jelentett, nem egy hollywoodi
direkt kötődést?
Én döntöttem úgy, hogy a
mainstream-filmekkel foglalkozom. Mindenkinek le kell szelni a maga szeletét a
filmvilágból.
A mítoszképzés egymást követő eszközei menyire voltak részesi egy
tudatos marketing építkezésnek?
Ez érdekes, hogy ezt a
választást mítoszképzésnek nevezed. Én nem így látom: én a támogatás eszközeként
éltem meg a közönség részéről. A logót is a közönség egyik tagja tervezte még a
korai szakaszban. Annak, hogy „szerkesztőségi tagnak” tekintem a nézőket,
ugyanez a motivációja.
Lehet-e egy blognak, ami 5-10 perces „áradásból” áll, valamilyen
rituáléja, vagy pedig mindig az adott műfajtól, a véletlentől, a karakterektől
függ a szerkezete?
Természetesen vannak az
alapfelállások: három perc elmélet, és 5-6 perc film, és hírek a végén. Kell,
hogy legyen valamilyen struktúra, még ha az változik is. Nekem is megvan a napi
rutinom: felkelek hajnalban, kávé, kis gondolkodás, kis jegyzetelés stb. és
megy a műsor estig. Persze vannak különböző rituálék, megszokott trendek. Én
nagyon is figyelek ezekre.
De azért három év alatt változtak a formák?
Természetesen változnak. Egyrészt
csiszolódnak, másrészt az életem maga is befolyásolja a műsor tartalmát, s így
előfordul, hogy nagyon másnaposan ülök le a Másnaposak
3-ról beszélni.
Vonzódásod a mainstream-hez, a fősodor műfajaihoz mennyire
befolyásolja a stílusodat, a szerepjátékodat?
Nem gondolnám, hogy mindez
szerepjáték. Én a mainstrem-hez a saját személyiségem miatt vonzódom, s így a
műsornak is szerves része igazából az „én felpörgött szerény személyem”.
Tehát abszolút őszintének kell lenned!
Igen, ez nem működik őszinteség
nélkül. Én elég rossz színész hírében állok, csak magamat tudom adni, újra és
újra.
Rögtönzöl vagy a megírod? A 12
év rabszolgaság értelmezését például nagyon
is filozofikus, mély ráhangolódással kezded, mintha egy papi szertartás odaadó
részese volnál.
Amikor nagyon pontos
akarok lenni, leírom, hogy mi az, amire feltétlen ki kell térnem, de van,
amikor egyszerűen csak adom magam. Az elméleti részhez mindig sok jegyzetet
írok, humoros elemet szinte semmit, mert az akkor jó, ha jön magától.
Van egy szerdai archív műsorod is, amit gyakorlatilag nézők,
hallgatók, „blog-fürkészek” szerkesztenek. Ez másfajta megközelítés a
premierfilmes szériádhoz képest?
Igen. Régóta kértek,
foglalkozzam régi filmekkel is, én ennek kevésbé örültem, mert nem éreztem annyira
a hírértéküket. De kitaláltam, hogy valamivel, ami engem a film kapcsán
érdekel, inspirál összekapcsolom a filmek bemutatását.
Milyen a kapcsolatod a közönségeddel? Szerkesztőknek nevezed őket.
Azért nevezem őket így,
mert nagyban befolyásolják a műsort.
Ez személyes találkozás is vagy csak virtuális érintkezés?
Az előbbi ritkább, kitüntetett
alkalom, például egy ankét, meghívás gimnáziumi osztályokba, bulihelyekre,
nagymozis vetítések előtti bevezetőkre. Jellemzőbbek a kommentek, a
levélválaszok, de minden szezon elején a nézőim maguk szokták újraindítani a
műsort.
150 blogbeírás felé közeledsz. A 100-nál csináltál egy szubjektív
toplistát, saját olvasatú kommentekkel. 150-nél is tervezed ezt?
200-nál tervezem.
Nemsokára elérünk a 150.000 feliratkozáshoz (Jelenleg 200.000 felett van–Sz.B.)
s 150 videóm lesz most. Rengeteg fordulóhoz, fontos ponthoz érkeztem, mindent
ütemezni kell.
A műsorodban bekapcsolsz-e másokat is a későbbiekben?
Egyedüli maradok. Úgy
gondolom, szükségtelen szakembereket magam mellé hívni, amíg én bírom egyedül a
szuflát. Ez az én gyermekem, ilyen értelemben elengedni nagyon nehéz. Más
műsorban viszont dolgozom más emberekkel, hisz van egy másik csatornám.
Melyik blogkritikádat említenéd a legszívesebben és miért?
Több is van. Vissza-vissza
tekintek néha, mert nagyon hamar elfelejtem, hogy miket is csináltam. Kiürül az
elme és ismét össze kell rakni egy teljesen új műsort. A Wall Street farkasa kritikámmal nagyon elégedett voltam, mert annak
olyan koncepciója volt, hogy lelkesedésemben nem is tudtam rendesen aludni.
Vadi új ötlet volt, elindított egy sor eseményt, a műsoraim arculatát is
átformálta.
A szabadszájúság, szókimondás mennyire tartós vonzerő a
nézőcsábításban? Vagy a mindenkori kamaszlét tabusértő vágyát használod ki?
Én nagyrészt angolul
beszélek, de az argó is, a zsargon is bejön, a szövegkörnyezet irányít. Általában
angol kötőszavakat használok, mert az mozog a fejemben.
Kommunikációs-újságírói diplomád van. Szakdolgozatod tárgya
Tarantino munkássága volt. A szakod vagy a filmek rajongó szeretete irányított
az operatőrség felé?
Mindig is filmet szerettem
volna gyártani-készíteni. Az elmélet felől érkeztem a gyakorlatba, tehát a
bölcsészkarról a Színház és Filmművészeti Egyetemre, s innen mentem tovább,
most már tudatosan, az operatőr mester szakra.
Játékfilm készítésén gondolkodtál-e már?
Nem igazán, én
operatőrként dolgozom, de inkább sajtós vagyok. A fikciós álom nem az én
világom. A dokumentumfilm, azon belül az útifilm műfaja érdekel leginkább.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 178 átlag: 4.61 |
 |
|
