KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Barátom, Harvey

Pápai Zsolt

Harvey – amerikai, 1950. Rendezte: Henry Koster. Szereplők: James Stewart, Josephine Hull, Charles Drake. Forgalmazó: Universal. 105 perc.

Gondoljunk el olyan filmeket, amelyeken egyaránt érzékelhető a klasszikus noir és a screwball comedy hatása. Ilyen mozit elképzelni is nehéz, hát még megvalósítani, de Frank Caprának Az élet csodaszéppel (1946), majd négy évre rá Henry Kosternek a Barátom, Harveyvel mégis sikerült. Utóbbi különlegessége mindenekelőtt az, hogy a noirok férfihősét gyötrő problémák a Capra-tapintású screwball comedyk poéndramaturgiájával keresztezve jelennek meg benne.

A Németországból induló Koster már a harmincas években vígjátékok készítésével pallérozta elméjét (az évtized derekán Magyarországon is megfordult, ahol bedolgozott Gaál Béla A csúnya lány című munkájába), majd Hollywoodba távozott, és ott az Első szerelemmel, A püspök feleségével a komédia kismestere, afféle másodvonalbeli Frank Capra lett. Főműve – egyúttal a későklasszikus Hollywood egyik örökbecsűje – Mary Chase Pulitzer-díjas és a közönség előtt is extrasikeres Broadway-darabjának adaptációja.

A történet hőse a noirfigurákat idézően mentálisan defektes, pszichésen labilis, alkolholfüggő – mindazonáltal bűbájos és lehengerlő modorú –, negyvenes férfi, bizonyos Elwood P. Dowd, aki hermetikusan elkülönül a normálisnak mondott emberektől. Ki ugyan nem vonul a társadalomból, megmarad benne, de bezárul irracionális kisvilágába, olyanformán, hogy lélektársat, egy kétméteres nyulat (!) fantáziál magának, és vele rója hétköznapjait. A mások által természetesen láthatatlan Harvey – ő lenne a nyúl – Elwood állítása szerint az ír mitológiából ismert pajkos lény, úgynevezett „pooka”, akinek küldetése harmóniát vinni a világ zavaros viszonyai közé.

A film ereje abban áll, hogy ezt a – lássuk be – bárgyú mesét Koster direktornak sikerül maradéktalanul hitelesíteni, illetve a néző számára átélhetővé tenni. A főszerepben James Stewart a maga hosszú évek alatt kimunkált imágóját zsákmányolja ki és frissíti fel, amikor a naiv és megvezethetőnek tűnő, ámde az őt ért kihívásokkal szemben hatékony életrecepteket használó figurát megformálja, mégpedig úgy, hogy játékával könnyedén hozza a Lubitsch- és Capra-vígjátékok poénátlagát.

Kiváltképpen érdekes a film formanyelve. Koster hosszú snittekkel dolgozik, ráadásul sajátos képkomponálási technikákkal él, ugyanis a mindenkori hollywoodi parancsolatokkal szembeszegülve a kép centrális részét gyakran üresen hagyja, mintegy helyet biztosítva a – láthatatlan – címszereplőnek. Jóllehet a film nem minden ízében tökéletes (zavaró például, hogy Elwood életfelfogásában elválik egymástól intelligencia és szívjóság, és a kettő közti választás centrális problémaként jelenik meg), de a Barátom, Harvey ma is működőképes mozidarab. Mi több, a kortárs szcénára gyakorolt hatása sem lebecsülendő, elég csak arra utalni, hogy Richard Kelly méltán ünnepelt Donnie Darkójának nyúlfiguráját nyilvánvalóan rokoni kapcsolatok fűzik Koster opuszának címszereplőjéhez.

Lehet fanyalogni, hogy mennyire együgyű a sztori, mennyire lapos a film által közvetített életbölcsesség, mindazonáltal a Barátom, Harvey napjainkban talán még aktuálisabb, mint elkészültekor volt. Akárcsak a legkiválóbb Capra-művek: hatékony medicina cinizmus ellen.

Extrák: két kisfilm a Universal stúdió 100 évéről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11271