KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kilencedik kapu

Kömlődi Ferenc

 

Sematikus és szájbarágó fináléja ellenére Polanski új mozija tökéletes szórakozás. A mester nem bíbelődik technikai bravúrokkal, a szerkezetet nem bolondítja különös törésekkel, önmagukba visszatérő körökkel. Az események lineárisan peregnek, a mai mozi-néző számára kissé komótosan, de – fura – a több mint két óra alatt mégsem érezzük az időt. Alighanem (az ezúttal is remeklő) Johnny Depp játéka miatt. Még szerencse, hogy rá épül a film, mert a forgatókönyv bizony hagy némi kivánnivalót. Holott izgalmas az alaptéma, s az izgalmon túl: divatos is. Okkult könyvek, titkos szekták, szám-kabbala, sátánimádat, beavatási szertartások, mágikus jelek… Mindez aprópénzre váltva: néha olyan érzésünk támad, hogy az opus nem csak „misztikus thriller”, de stílusparódia is. Például a Liana Telfer által prezentált (gyilokba és káoszba fúló) fekete mise során. Vagy a tolókocsis Kessler bárónő halálakor: míg az arcon a halál előtti utolsó fintor ül, a tolókocsiba száműzött testet az örökkévalóság tüze emészti. A rítus üres (de több emberéletbe kerülő) hókuszpókusz, a fekete mágia őrült milliomosok játszadozása. A megvilágosodáshoz, avagy a pokolhoz vezető út abrakadabrák helyett a női testen keresztül vezet… Mindent elemészt a tűz: ódon kastélyokat, középkori (albigenseket és katárokat idéző) romvárakat, vagyonokat érő magánbibliotékákat. Máglyára vettetett a XVII. századi Árnyékkirályság kilenc kapujának szerzője is, a Szent Inkvizíció küldte oda. Merthogy – a legenda szerint – a remeket maga Lucifer sugallta, a világvárosi, csak a pénz és a még több pénz motiválta szuper(könyv)ügynökből magánnyomozóvá vedlő Johnny Depp New Yorktól Portugálián keresztül Párizsig mindenütt az ő szignatúráját keresi.

Polanski valaha remekműveket (Kés a vízben, Zsákutca, Iszonyat, Rosemary gyermeke, Vámpírok bálja) alkotott. A hagyományos esztétika szemüvegén keresztül nézve A kilencedik kapu fényévekre kullog mögöttük. Viszont a jelenkori néző – a hibák és a bosszantó didaktika ellenére – alighanem ez utóbbin szórakozik jobban.

Ennyit változott a világ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2999