KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eddie, a sas

Kovács Bálint

Eddie the Eagle – angol-amerikai, 2016. Rendezte: Dexter Fletcher. Írta: Sean Macaulay és Simon Keaton. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Taron Egerton (Eddie), Hugh Jackman (Bronson), Christopher Walken (Warren), Rune Temte (Björn). Gyártó: Marv Films / Saville Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

 

Kitartásról, törhetetlen akaratról és elszántságról egyféleképpen lehet igazán szívhez szólóan beszélni: ha a hős mindennek tűnik, csak hősiesnek nem. Michael „Eddie” Edwards, a világ első (és utolsó) brit síugró-olimpikonjának története tökéletesen alkalmas erre, pont úgy, ahogyan a Jég veled! – épp ugyanezen a téli olimpián induló – jamaikai bobcsapatának sztorija is az volt. A főszereplőben ugyanis nincs semmi olyan szuperhősi tulajdonság, ami ab ovo tiszteletet parancsolna, sőt: a tisztelet azért épül fel fokozatosan, mert a főhős milliónyi gyengesége dacára is leküzd minden akadályt. Ügyefogyottságában nem emelkedik vörös palástos idolként a néző fölé, hanem még nála is lejjebbről indulva mutatja meg, hogy ha soha nem adjuk fel, akárhonnan vezethet út a csúcsig. Márpedig ennél jobb receptet még nem talált fel a filmtörténet a közönség manipulálására – a szó legnemesebb értelmében.

A már-már a fogyatékosságig szerencsétlen, magát a teljes esélytelenségből (Angliában nem is létezik a síugrás mint sport) egészen az olimpia utolsó helyezéséig felküzdő Eddie történetében épp ez a mindent átható emberközeliség az, ami miatt a sablonokat egyébként meg nem haladó film mégis bájos, sőt megható tud lenni. A dramaturgia az utolsó szögig ismert: adott a lecsúszott ex-sportoló, akinek esze ágában sincs edzeni a botcsinálta újoncot, amiből persze mégis sikeres, közös felkészülés lesz, miközben az edző maga is újra összeszedi magát – így a számlán végül a sportoló sikere mellett a másik tétel a partner jellemfejlődése lesz. És a leginkább hollywoodias manírok el is maradnak (feltűnő például, hogy a fiú szüzessége ez egyszer nem leküzdendő akadályként jelenik meg), és a lélektani háttér kifejtése – a lehúzó és a támogató közegek hatásának vizsgálata – is kifejezetten intelligens. Néha egy kis ugrás is elég egy rekord beállításához.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12683