KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon

Pénz és politika

Gelencsér Gábor

Alapos filológiai bevezető a Móricz-mozifilmek világába.

Ha az elveszett, töredékesen fennmaradt, illetve egy-egy regényt újra feldolgozó adaptációkat is tekintetbe vesszük, akkor a magyar írók közül Móricz Zsigmond neve tűnik fel legtöbbször mozifilmjeink főcímén, egészen pontosan tizennégyszer – s akkor még nem említettük a műveiből forgatott három rövid- és huszonnégy tévéfilmet. Hamar Péter monográfiája ebből a gazdag anyagból a Móricz-mozifilmeket dolgozza fel. Ráadásul az író jelenléte lefedi a magyar hangosfilm történetét az első egészestés szkeccsfilm – egyébként betiltott, később elveszett – epizódjától (Hány óra, Zsuzsi?, 1930) Szabó István Máriássy után ismét adaptált Rokonokjáig (2006). Még sokatmondóbb körülmény, ha figyelembe vesszük, hogy a Móricz-filmek korszak-reprezentációja is erős. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Deésy Alfréd, 1936) és a Légy jó mindhalálig (Székely István, 1936) első feldolgozása, az elveszett Szép csillag (Jelinek Imre, 1942), a Kerek Ferkó (Martonffy Emil, 1943) és a ma már csak kétharmadában látható Sári bíró (Hegedűs Tibor, 1943) az 1945 előtti, piaci szempontú, műfaji alapokon álló, szórakoztató funkciójú filmgyártás világát illusztrálja. Velük szemben a Hortobágy (Georg Höllering, 1937) ugyanezen korszak ritka és ellentmondásos művészi törekvéseiről tudósít. Az ötvenes évek sematizmusának metódusára világít rá a Forró mezők (Apáthi Imre, 1949) és az Úri muri (Bán Frigyes, 1950) aktualizáló értelmezése, míg a Rokonok első, Máriássy Félix-féle adaptációja (1954) a sematizmus meghaladásának kísérlete, hasonlóan az Égi madárhoz (Fehér Imre, 1958). Egyedül Sík Ferenc második Nem élhetek muzsikaszó nélkül-adaptációja (1978) tekinthető korszak-függetlennek, Ranódy László filmjei pedig (Légy jó mindhalálig, 1960; Árvácska, 1976) inkább az életmű szempontjából fontosak, noha az Árvácska a hetvenes évek felerősödő szerzői stílusának köszönhetően bizonyult – a monográfia szerzője szerint is – ez idáig a legjobb Móricz-filmnek. Szabó István rendszerváltás utáni (újra)aktualizáló Móricz-olvasata végül az író filmes jelenlétének töretlen továbbélését bizonyítja.

A számok és a filmtörténeti reprezentáció tükrében tehát indokolt Hamar Péter döntése, miszerint önálló könyvet szentelt a Móricz-művekből készült mozifilmeknek. S mivel e filmek elsősorban valóban nem esztétikai súlyuk, hanem megvalósulásuk gazdasági és politikai körülményei miatt jellegzetesek, elfogadható, hogy munkája mindenekelőtt filológiai indíttatású, s az esztétikai–formai szempontokat háttérbe szorítja, illetve kifejtetlenül hagyja.

A szerző kutatómunkája nagy körültekintéssel tárja fel az egyes filmek létrejöttének körülményeit mind az író, mind a gyártók, mind a filmek recepciója oldaláról (egyhelyütt például e sorok írójának korábbi dolgozatát is pontosítja). Mindaz, amit megtudunk az egyes filmek keletkezésének nemritkán kalandos történetéről, filmtörténetileg mégis kevéssé meglepő következtetésekhez vezet. Ezek szerint 1945 előtt nagyobb mértékben a pénz, kisebb mértékben a politika oltárán áldozta fel író és rendező az adaptált műveket, míg 1945 után a politika került előtérbe, amelyet csak lassan kezdtek kiszorítani a művészi szempontok. Újat inkább az jelenthet, hogy ebben – amíg tehette – miképp közreműködött maga Móricz Zsigmond. Egyszerre kiábrándító és megrendítő azokat a naplóbejegyzéseket olvasni, amelyekben a hetedik művészet iránt őszintén érdeklődő író (erről a könyv bevezető fejezete tudósít) csalódásairól számol be, ám még e csalódások előtt milyen kompromisszumokat köt az anyagi szempontok – vagy éppen második, színésznő-felesége szerephez juttatása – érdekében. Mindez kétségtelenül az irodalomtörténet része, ráadásul nem idegen Móricz életművétől, hiszen színműírói munkásságán is ez a körülmény hagyott nyomot, s nem utolsósorban magyarázatot ad a filmváltozatok művészi sikertelenségére. Ugyanez elmondható az 1945 után megvalósuló, politikai természetű „belenyúlások” következményeiről is. E tekintetben tehát a szerző alapos munkát végez. Ennek ellenére nem tekint el a filmek esztétikai vizsgálatától, továbbá nem marad meg a filológusi módszer objektív hangneménél. Ám műelemzések helyett sommás, a művek formavilágát csak felületesen érintő megállapításokat tesz, míg a korabeli kritikusokat gúnyos megjegyzésekkel illeti. E felesleges, a könyv saját logikáját sértő ballasztoktól eltekintve Hamar Péter olyan filológiai alapkutatást végzett el, amely megkönnyíti a Móricz-filmek kortárs elemzőinek és értelmezőinek a dolgát.

Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, Nyíregyháza, 2012.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11211