KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A fekete ruhás nő

Roboz Gábor

The Woman in Black – angol-kanadai, 2012. Rendezte: James Watkins. Írta: Susan Hill regénye alapján Jane Goldman. Kép: Tim Maurice-Jones. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Daniel Radcliffe (Arthur Kipps), Ciarán Hinds (Mr. Daily), Shaun Dooley (Fisher). Gyártó: Hammer Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

A közelmúltbeli brit horror-újhullámból érkező James Watkins második nagyjátékfilmje, a fantasztikumot még nélkülöző Gyilkos kilátások után, hamisítatlan kísértetsztorit ad elő egy angol írónő népszerű műve alapján. A termékeny Susan Hill 1983-as regénye, amellyel a szerző érezhetően a brit kísértettörténetek M. R. James nevével fémjelzett hagyományát kívánta folytatni, egyes szám első személyű elbeszélés egy ifjú ügyvédtől, akinek el kell látogatnia egy elhagyatott kúriába, hogy rendbeszedje a nemrég elhunyt tulajdonosnő papírjait. A helyiek által rettegett háznál természetesen hamar megismeri a címszereplőt, és az így kezdődő kaland során a racionális alkatú fiatalember kénytelen végigélni egy sor irracionális eseményt.

A színdarabként, rádiójátékként és 1989-ben komótos tévéfilmként is feldolgozott rémmese kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy egy klasszikus vonalvezetésű sztorival folytatódjon a nemrég újraélesztett legendás Hammer stúdió története. A rendező és forgatókönyvírója, az eddig jobbára társakkal dolgozó Jane Goldman, tiszteletben tartja ugyan az alapanyagot, ám bátran át is szabja: nyesnek belőle bőséggel (például, a fapados tévéfilmhez hasonlóan, megválnak a kerettől, és így az önreflexiótól), ugyanakkor meg is toldják új jelenetekkel (lásd többek közt, a sokkoló haláleseteket vagy magát a finálét), és egyes figurák részleges vagy teljes újragondolásától sem riadnal el (a főhős traumatizálásától kezdve az egyetlen barát, Daily álláspontjának megváltoztatásáig). Watkins szeret idegeket cincálni, és tudja, hogy a sokszor bevált recepthez igazodva elég a bivalyerős atmoszféra, néhány elnyűhetetlen elem (ódon ház, nyikorgó hintaszék, zenélő gyerekjátékok), sok jól pozícionált sokkeffekt, és a mellébeszélés nélkülözése: A fekete ruhás nő régimódi móka szűk kilencven percben, amire nehéz nemet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11097